– A kritikákból kiderülnek olyan dolgok, amiket az ember félregondolt. Sőt úgy működik, hogy el is kell fogadni – magyarázta Tátrai Tibor, a godfater. gitárosa, miután megköszöntem, amiért nem pokrócoztak meg a lemezkritikám miatt, majd nevetve hozzátette: mi megcsináljuk, mások pedig elrontják.
– Sokféle formát kipróbáltunk, dobálóztunk egymás között egy harmincas listával – árulta el Szebényi Dániel arra a felvetésemre, miszerint nem könnyítették meg senki dolgát, amikor a „godfater.” formátumot választották, majd humorral megjegyezte: a pont nagyon fontos, mert pontot kell tennünk a mondatok végére. – Mindenkiben mocorgott, milyen jó lenne új dalokat, magyar dalokat írni, hangosan gitározni, bluesalapú zenét játszani – idézte fel a kezdeteket az énekes-billentyűs, mint mondta: többször találkoztak különböző formációkban, mígnem eljött a pillanat, amikor mindenkinek akadt ideje, energiája.
– Alakulhatott volna úgy, hogy egy koncert után abbahagyjuk, mert nincs bennünk több. Ez a muzsika csodája. Nem lehet tudni előre, hogy alakul, hiszen ebben a felállásban nem zenéltünk még együtt – mondta Tátrai Tibor, majd elárulta: a próba irgalmatlan jó szórakozás, mindenki mosolyog. Kiderült, mennyire szeretnek együtt muzsikálni.
– Úgy alakult meg a zenekar, hogy nem volt más, csak egy fotó, de már dicsekedtünk, milyen jók leszünk – vallotta be Szebényi Dániel, s azt is: az első próbák egyikét fölvették telefonra, majd a „Mindenem a tévé” videójának egy részletét kitették az internetre, amely láttán az első koncertjükre annyi jegyet vettek, hogy a Barba Negra nagyszínpadán léphettek fel. – Ha ilyen történik, akkor azt ölelni, szeretni kell, mert megjelent dzsinn. Ha az kiszabadul, nem lehet irányítani. Ezt érzi a közönség – vélekedett a gitáros elmagyarázva: ez hallatszik a lemezen, amit egyszerre, javítások nélkül, egymással szemben állva vettek fel a Mátrában.
– Nem is vittük el az anyagot a Mátrából, ahol kiszabadult az a dzsinn, hanem Borlai Gergővel együtt ott kevertük véglegesre – avatott be Szebényi Dániel, elárulva: hét-nyolc órás munka volt az egész, amiből másfelet vitt el, amíg feljátszották a dalokat.
– Nem kellett senkinek semmit magyarázni, mindenki csinálta, mintha ezen múlott volna az élete – fogalmazott Tátrai Tibor, akinek megjegyeztem: ifjúként többször került olyan helyzetbe, amikor az ő élete múlott a játékán, például, amikor mindössze húsz esztendősen bekerült a Syriusba. – A Syrius egy emelettel följebb volt minden más magyar zenekarnál. Hazajöttek egy évnyi ausztráliai „lötyögésből” és engem hívtak – idézte a múltat a gitáros, s azt milyen megilletődötten ült be az első próbára.
– Nekünk megadatott, hogy Tibuszék zenéin nőjünk fel. Megkaptuk tőlük az élményeket a hatásokat. Ami vele történt, az kicsit velünk is megtörtént. Ezért tudunk közös zenei nyelvet beszélni – magyarázta a billentyűs, rámutatva: ezért tud működni a több generációs szerkezet.
– Leonard Cohen halála után mindenféleképpen el akartam játszani a Halleluját, a Magyar Atommal. Azt hittem, tudom a nótát, de a stúdióban állandóan „eltévedtem” – idézte meg első találkozásukat Szebényi Dániellel Tátrai Tibor, aki akkor megkérdezte: nincs valaki, aki tudja a dalt? – Egy másik teremben éppen lemezt vettünk fel. Odaálltam Tibusz mellé és megilletődve egy percig énekeltem. Ő pedig megtalálta az akkordmenetet – folytatta az énekes-zongorista, megjegyezve: Delov Jávor, dobos felvette az esetet, mintha valamit megérzett volna.
– Gotthárd Misi ott kezdi, ahol én abbahagyom. Végigjátssza azokat, akiktől tanult, végül eljut a sajátjához, befejezi, rám néz, hogy leadta a lapot, és jövök én, tolom a bluest – dicsérte gitáros társát Tátrai Tibor.
– Mi dzsesszbe oltott rockerek vagyunk, akik igyekeznek összeszedni a rendelkezésre álló tudásanyagot. A sok-sok hatás aztán egyedi formába áll össze – utalt arra Szebényi Dániel, hogy Gotthárd Mihály és ő a Zeneakadémia jazz tanszakán, Kéri Sami Valenciában végzett, majd megjegyezte: sosem voltak diszkriminatívak műfajokkal, hangokkal szemben.
– Dani beszél, énekel a népnek, ráadásul még zongorázik is, ránk is figyel, elviseli, hogy dübörgünk és még „ráznia” is kell – vette át a szót Tátrai Tibor.
– Szerintem a műsor egyik legjobb része, amikor vagy jobbról, vagy balról megszólal egy hosszú, nyújtott gitárhang a Búcsúkeringőben – vallotta be Szebényi Dániel.
Legközelebb május 13-án a Barba Negrában hallhatjuk a bandát.
