– Nem kellett senkinek semmit magyarázni, mindenki csinálta, mintha ezen múlott volna az élete – fogalmazott Tátrai Tibor, akinek megjegyeztem: ifjúként többször került olyan helyzetbe, amikor az ő élete múlott a játékán, például, amikor mindössze húsz esztendősen bekerült a Syriusba. – A Syrius egy emelettel följebb volt minden más magyar zenekarnál. Hazajöttek egy évnyi ausztráliai „lötyögésből” és engem hívtak – idézte a múltat a gitáros, s azt milyen megilletődötten ült be az első próbára.
– Nekünk megadatott, hogy Tibuszék zenéin nőjünk fel. Megkaptuk tőlük az élményeket a hatásokat. Ami vele történt, az kicsit velünk is megtörtént. Ezért tudunk közös zenei nyelvet beszélni – magyarázta a billentyűs, rámutatva: ezért tud működni a több generációs szerkezet.
– Leonard Cohen halála után mindenféleképpen el akartam játszani a Halleluját, a Magyar Atommal. Azt hittem, tudom a nótát, de a stúdióban állandóan „eltévedtem” – idézte meg első találkozásukat Szebényi Dániellel Tátrai Tibor, aki akkor megkérdezte: nincs valaki, aki tudja a dalt? – Egy másik teremben éppen lemezt vettünk fel. Odaálltam Tibusz mellé és megilletődve egy percig énekeltem. Ő pedig megtalálta az akkordmenetet – folytatta az énekes-zongorista, megjegyezve: Delov Jávor, dobos felvette az esetet, mintha valamit megérzett volna.
– Gotthárd Misi ott kezdi, ahol én abbahagyom. Végigjátssza azokat, akiktől tanult, végül eljut a sajátjához, befejezi, rám néz, hogy leadta a lapot, és jövök én, tolom a bluest – dicsérte gitáros társát Tátrai Tibor.
– Mi dzsesszbe oltott rockerek vagyunk, akik igyekeznek összeszedni a rendelkezésre álló tudásanyagot. A sok-sok hatás aztán egyedi formába áll össze – utalt arra Szebényi Dániel, hogy Gotthárd Mihály és ő a Zeneakadémia jazz tanszakán, Kéri Sami Valenciában végzett, majd megjegyezte: sosem voltak diszkriminatívak műfajokkal, hangokkal szemben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!