A tárgyak talentuma címmel jelent meg Bagi Iván verseskötete

„Parodistaként, humoristaként sikeres voltam, de költőként nem léteztem” – mondta egy 2018-as interjúban Bagi Iván. A humorista nevét mindenki ismeri, miközben Bagi Iván, az író még mindig nem tett szert teljes körű ismertségre, habár különböző műfajokban eddig tíz kötete jelent meg. Bagi Iván, a költő pedig nyilvánosan alig pár éve kezdte bontogatni szárnyait. Csütörtök este tartották sorrendben a harmadik, A tárgyak talentuma című verseskötetének bemutatóját a Magyar Napló könyvesboltban. A szerzővel B. Orbán Emese, a kötet szerkesztője beszélgetett.

Fotó: Szentmártoni Anna

– Azon kívül, hogy az ember megpróbál minél őszintébben írni, óhatatlanul is kialakul egy karakter, amit magára húz a szerző. Egy szerepet játszik az ember, ahogy Déri János műsorvezető fogalmazott egykor: „Minden szerepem én vagyok, de szerepek nélkül nem létezem.” Ez, úgy érzem, rám is igaz – foglalta össze Bagi Iván. B. Orbán Emese rámutatott, hogy verseiben a nagyváros többnyire nyomasztó és ellenséges, de gyakran megjelenik a természet is, hol enyhet és rejteket nyújtva, hol szintén ellenségesen, mintegy növelve a szenvedő kínjait. Mint mondta, visszatérő motívum költészetében a magányos vagy űzött vad. – A valóságban is ennyire ambivalens a viszonyod a természettel?– kérdezte a költőt. – Ami a nagyvárost illeti, élhetetlen számomra, hiszen ezerszer kinőtte magát. Van bennem is egy „kafkai” szorongás. A természet mindig érdekelt, bár úgy érzem, kevésbé tudok érzékletesen írni róla – mondta elgondolkodva.

Három kötet, mintegy másfél száz vers

B. Orbán Emese megemlítette, hogy verseinek visszatérő témája a magány, a szeretethiány, illetve a szeretet iránti vágyakozás. – A harmadik kötet verseire rányomja bélyegét a pandémia időszaka és a lassan másfél éve dúló orosz–ukrán háború. Mintha elveszett volna a remény, hogy akár a te egyéni sorsod, akár az emberiségé a vágyott irányba fordul. Viszont emberszereteted, a minden – körülmények közötti megbocsátás képessége, a második kötet verseihez hasonlóan, töretlen. Hogy lehet ez, hogy miközben őszintén és kíméletlenül kipellengérezel vétkeinkért, mégis értünk, az egész esendő emberiségért imádkozol? – kérdezte. – Bűntudatom volt a Coviddal kapcsolatban. Sokan meghaltak, ami nagyon szomorú. Viszont olyan furcsa volt látni, hogy üresek voltak az utcák, érezni lehetett, milyen tiszta a levegő. Az első pár hétben az utcára se mertem kimenni, aztán mégis kimerészkedtem. Minden szörnyűsége ellenére a karanténmagány egy nagyszerű időszak volt számomra, sokat adott. Ennél a verseskötetnél a háború felülírta az eredeti terveimet. Ennek a lenyomata érződik a versciklusokban.

Fotó: Szentmártroni Anna

– Három kötet, mintegy másfél száz vers. Bevallom, úgy gondoltam, hogy már mindent leírtál, ami önismétlés nélkül az általad művelt formában leírható. Viszont pár napja átküldtél egy újabb, meglepően jó verset. Lesz negyedik Bagi Iván-verseskötet vagy most már ismét „az elhanyagolt” próza következik? – kérdezte végül a szerkesztő. – Jó lenne prózát is írni, de talán vannak még versek. Ki fog derülni, mindig kiderül. Ha már ugyanazok a klisék jönnek elő, akkor tudom, hogy más műfajban kell írnom – mondta Bagi Iván.

A könyvbemutató a költő Mikor Isten bronzszínű bárányfelhői megtorpantak című versének felolvasásával zárult.

Borítókép: Bagi Iván dedikálja a verseskötetét (Fotó: Szentmártoni Anna)