A Veszedelmes vonzódás társadalomkritikát is megfogalmaz

Valóban irigylésre méltó a francia nagypolgárok élete? A Nicolas Bedos rendezte Veszedelmes vonzódás hű a Somerset Maugham-tól idézett mondathoz, mert megmutatja, a Riviérán nem csupán a napsütés és a sötét alakok jelenléte állandó.

L. Fábián Anikó
2023. 05. 18. 10:00
dráma
Fotó: ADS Service Kft. Forrás: ADS
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Elegáns helyeken járunk, finom vacsorák, remek borok, hangulatos esték várnak itt, a 2022-es cannes-i filmfesztiválon bemutatkozó filmben, ám szereplőink a mindent aranyba borító napfény és a látszólagos jóllét hátterében nehéz gondolatokat, fájdalmakat hordoznak. A látszatnak élnek, de valójában nem boldogok. Keserédes vígjáték ez, ellentmondásos, valójában magányra ítélt figurákkal és a klasszikus zene finom pillanataival.

dráma a Riviérán
Szeretők, egymás közt a Veszedelmes vonzódás című filmben. (Fotó: ADS  Service Kft.)


A francia filmművészet számos darabja, ahogyan a francia irodalom is, a szerelmet helyezi a középpontba. Hol komikus pillanatokat, hol drámai helyzeteket teremtve, ezúttal a szeretői státusz válik hangsúlyossá, s ezt példázta egy 2006-os alkotás, a Drágaságom című film is, csak ott Audrey Tautou bűvölte el a tengerparton a felső tízezer idős képviselőit bájos akarnokságával.

A Veszedelmes vonzódás azonban komolyabb történet: a cselekményt egy bírósági tárgyalás kerete fogja össze, s itt a végzetes nőalakot Marine Vacth alakítja. Az őszinte érzéseknek sokkal nagyobb ára van ebben a világban, mint gondolnánk. Láthatjuk, hogyan szövődik szenvedélyes szerelem két fiatal között, akik a hétköznapokat egy-egy idősebb, jómódú partnerrel töltik. Társadalomkritikát is kapunk: a férfi főhős, Adrien (Pierre Niney),valaha balett-táncos volt, s egy életét átalakító baleset után dönt úgy, hogy írni kezd. Ám gyakorlatilag kitartottként éli napjait, szépségéért cserébe az idősödő, dúsgazdag filmszínésznő, Martha (Isabelle Adjani) szinte mindent elnéz neki.

 

A forgatókönyvíró-rendező kiváló inspirációs forrása lehetett a franciául hibátlanul beszélő, s a francia lelkületet jól ismerő Maugham, aki Színház című művében pontosan az öregséggel küzdő, fiatalemberbe belebolonduló színésznő alakját mutatta meg az olvasóknak. Isabelle Adjani, azaz Martha érzékletesen adja vissza ezt: többször sérti meg fiatal szeretőjét, lebecsülve annak képességeit, ám a fiatalember kiváló drámai érzékkel és időzítéssel adja vissza ezeket a bántásokat, egyetlen regénybe sűrítve, mintegy önvallomás formájában, amivel meg is tudja alázni az asszonyt.

 

 

Margot (Marine Vacth), aki vakmerően flörtöl a Martha produkcióit megtekintő idősebb úriemberekkel, olyan lehengerlő vadsággal hódítja meg az önmagát is kereső Adrient, hogy érezhető, az ő történetük messzebbre visz. De legalábbis hordoz valami végzetes elemet, hiszen ennek a vadóc lánynak több titka van, és kiismerhetetlenebb minden szereplőnél. Kettejük szövetsége, úgy tűnik, a legerősebb, s vakmerő tervük is van arra, hogy új életet kezdjenek, maguk mögött hagyva a céltalan és felszínes napokat.

 

Ám a végzet nemcsak az érzéki Margot-t, de Adrient is utoléri, egészen váratlanul. S ami szintén meglepő, a nőket ért sérelmekért egymással összefogó asszonyok végül megkérdőjelezik a férfiak helyét, nemcsak a maguk sorsát illetően, hanem, mintegy a filmből kikacsintva, a mai világban is…

 

 

Borítókép: Jelenet a filmből (Forrás: ADS Service Kft.)


 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.