Láttunk már hasonlót: a köztelevízióban évekig sikerrel futó Munkaügyek (rendező: Márton István, producer: Kálomista Gábor) szintén az irodai élet mindennapjait figurázta ki, és alapötletét tekintve hasonló vállalkozás volt az M1-en bemutatott Fapad című sorozat is. A népszerű Office (A hivatal) mindkettő előképének mondható, az amerikai szitkom mintájára született magyar változatok is meggyőzték a nézőket.
A Marsra magyar! (rendező: Végh Zsolt) mégis több tekintetben újító: elsősorban mert
interneten elérhető, ingyenes sorozatról van szó, keveri az áldokumentumfilm és a szitkom műfaját azzal, hogy a cég mindennapjait egy forgatócsoport reality stábja kezdi filmre venni,
így a szereplők időnként kifelé beszélnek a kamerának a belső ügyeikről.
A tizenhárom rész története a magyar kisvállalkozói szférát megtestesítő Hajnal-Vasad Kft. hétköznapjai körül zajlik, ahol már az első részben válsághelyzet alakul ki, ezért válságtanácsok és válságintézkedések sora követi egymást. A krízis oka, hogy egy meteorit csapódott az alapanyagokat beszállító AL-VA-RÉZ Kft. telephelyébe.
A céget irányító Hajnal Károly (Csőre Gábor) még a dédapjától örökölte a vállalkozást meg a szüntelen optimizmusát, ezért amikor végképp kilátástalannak látja a helyzetet, elmereng a cég történetén, és felidézi felmenői gondolatát:
Amikor a legsötétebb az éjszaka, az már a hajnal kezdete.
A derűlátó cégvezető erősen töri az angolt, és Csőre Gábor nagyon jól adja vissza a legcikibb magyar akcentussal, hogy micsoda hárdvörking zajlik kis vállalkozásában. A krízishelyzet megoldására nincs igazi javaslata, de a multicéges kliséket már jól ismeri, brainstormingról, innovatív gondolkodásról beszél. Nem nehéz észrevenni, hogy a krízis kifigurázása a jelenre rezonál, Hajnaléknál például arra sincs pénz, hogy a nyomdába hibásan elküldött, kávéscsésze-foltos logót kicseréljék.
A mitugrász Makk Mátyás (Gyöngyösi Zoltán) azonban a megállíthatatlan pörgésével, idegesítő túltengésével az eddigi részek legkarakteresebb alakja, őt feltűnően inspirálja a szükségállapot, túlontúl komolyan veszi feladatát mint a vállalkozás operatív igazgatója, jelentsen bármit is ez a titulus.
Szerethető a kettőse Vass Mária hegesztőnővel (Stefanovics Angéla), ők a munkásosztály és a „szellemi elit” soha össze nem érő ellentétpontjainak karikatúrái. Mátyás azonban nem hajlandó tudomást venni a köztük tátongó szakadékról, kitartóan küzd, hogy Marit is meggyőzze ötleteiről.
Forgatókönyvírói koncepció egyébként, hogy a tanulatlan részleg és az úgymond értelmiség egyenlő arányban szerepel, az értekezletes szituációk jó terepei a kasztok ütköztetésének.
Amennyiben egyáltalán beszélhetünk szellemi emberekről Hajnaléknál, ahol a marketingigazgatót, Dobó Csillát (Edvi Henrietta), például jobban izgatják a legközhelyesebb ezoterikus nézetek, a különböző energiák és lávakövek irodai életre gyakorolt hatásai, mintsem hogy előremutató – vagy legalábbis innovatív – gondolatokkal álljon elő.
A második részben például hallhattuk tőle nagymamájától hozott gondolatát, miszerint
legyünk nyitottak, mindig nyissuk ki a belső ajtót, és ha a szerencse nem jön be az ajtón, nyissuk ki az ablakot!
Változó stáb írja az egyes részeket, van olyan epizód is, amelyen a nagyszerű és eredeti Stefanovics Angéla dolgozott, aki a YouTube-on Anzselika Habpatron néven, saját csatornájával széles körben népszerűvé vált.
Az általa játszott, öntudatos gyári munkásnő jellegzetes figurája a sorozatnak, de szüntelen káromkodása már nem annyira eredeti, még akkor sem, ha egyszer megmosolyogtat az, hogy komplett mondatait kell kisípolnia a forgatócsoportnak.
A Marsra magyar! kiváló színészgárdával dolgozik, olyan nagy nevekkel, mint Badár Sándor vagy a második epizódban feltűnő Thuróczy Szabolcs, aki mint bunkó, mutyizós üzletember problémamegoldóként érkezik meg a krízis színpadára. A következő rész beharangozója szerint Danis Lídia és pszichológusként Trokán Péter is megérkezik a vállalat életébe.
Az áldokumentum jelleghez tartozik, hogy minden rész végét egy geggel tűzték meg, ebben néhány képkocka erejéig a forgatóstáb is feltűnik, az önmagát alakító Pusztai Ferenc producer is kap egy-két mondatot.
Ilyen színészgárdával nem lehet nagyot tévedni, a rájuk szabott, esetlenségükben nagyon is szerethető emberi karakterek és a többnyire működő szituációk már fél sikert jelentenek. Egy sokrészes produkciónál mindenképpen nagy a tétje, hogy a figurákkal mennyire tud azonosulni a néző, képes-e velük haladni, izgalmas lesz-e heteken keresztül a kft. mindennapjaira épülő sorozat. Az meg már szakmai kérdés, hogy a Marsra magyar! konkurál-e majd a neten elérhető, fizetős sorozatokkal.
