Nemcsak a nyugati színház képviselői, hanem távol-keleti előadók is játszanak a produkcióban, ahol a színjáték szorosan összekapcsolódik a mozgásművészettel – s amelyet emiatt leginkább az európai fizikai színházhoz lehet hasonlítani. Az ISTA előadásában a japán nó, a kínai nankuan opera, a balinéz topeng, az indiai bául tánc és dalok, valamint a kathakali, a brazil bumba meu boi, a flamenco és egyes nyugati kortárs stílusok képviselői vesznek részt Pécsett, Pécsváradon és Budapesten egyaránt. Sokféleképpen létrejöhet egy ilyen előadás, amelyben számos kultúra különböző hagyományokat követő művészei az előadók. Az egyik módja, hogy a művészek eltávolodnak saját hagyományuk formáitól, és a többiekkel együtt egy közös stílust találnak. Vagy akár felvehetik egy idegen hagyomány stílusát is, hogy új lendületet adjanak az általuk bemutatott műnek. Ám a Theatrum Mundi társulattal Eugenio Barba egy másik elvet követ: minden művész hűen megőrzi az általa képviselt stílusra jellemző sajátosságokat, és ezeket integrálja a történet különböző jeleneteinek kontextusába. Az előadás a Teatro di Romával együttműködésben jön létre.
Az Anasztaszisz az élet különböző fázisait és valóságait ábrázolja a születéstől a halálig, majd ismét az újjászületést a természet, az állatok és az emberek világában. Ez maga az élet erejéhez szóló himnusz, egyúttal tisztelgés az előadó-művészet előtt, feltárva a stílusok és kifejezési formák pompáját.
