Felvonás az út- és identitáskeresésről
A kétfelvonásos est első részében Enrico Morelli Elegia_care landscapes című koreográfiáját tekinthette meg a nagyérdemű. Az Olasz Köztársaság Ezüst medáljával kitüntetett koreográfus érzéki formanyelve nem volt ismeretlen a szegedi, táncművészetért rajongó közönségnek. Több mint fél tucat koreográfiát készített már a Szegedi Kortárs Balett társulatának – mint például a Menyegző, a Coppélia vagy az Orfeusz és Euridiké –, már-már hazajár Szegedre. Ismét mélyreható, lírai produkcióval örvendeztette meg a napfény városának közönségét. Versekből merített inspirációt, és maga is költeményt alkotott, csupán szavak nélkül. Nem volt nagyívű díszlet, de vélhetően nem is hiányzott senkinek.
Az emberi test és életút dicshimnusza elevenedett meg a színpadon. Az önmagát és a sötétben társát kereső lélek magányának, hazatalálásának és eltaszítottságának egyre fokozódó körforgása.
Út- és identitáskeresésről mesélt a nyolc olasz táncművész, ősi káoszról, amely csak annak felismerésével oldódhat fel, hogy ha egyedül nem megy, egymást kell megtartani. Így éledhet a remény, hogy kigyúlnak a csillagok az éjszakában, mutatják az utat, és az ember képes otthonra lelni egy örök ölelésben.
Pusztító és éltető szenvedélyek váltakozása
A második felvonás koreográfusa Mauro Bigonzetti volt, aki az est címadó táncművével, a Ballad produkcióval debütált a szegedi közönség előtt. Olyan jelentős nemzetközi együttesek megbízásain dolgozott már, mint a milánói La Scala és a New York-i Balett, az orosz Bolsoj Ballet és a Berlini Staatsballett. A Ballad az első, kifejezetten az MM Contemporary Dance Company számára készített alkotása, amely a nyolcvanas évek extázisát sűrítette egy órába tíz táncművész előadásában.
