Szenvedélytől fűtött táncművekkel érkezett az olasz társulat Szegedre

Hosszas vastapssal méltatta a Szegedi Nemzeti Színház közönsége az MM Contemporary Dance Company olasz balett-társulat csütörtöki Ballad című vendégelőadását. Enrico Morelli koreográfiája út- és identitáskeresésről, Mauro Bigonzetti táncműve a nyolcvanas évek eufóriájáról mesélt.

Nagy érdeklődés övezte az Olaszországból érkezett balettelőadást Szegeden, telt ház volt a Nagyszínházban csütörtökön. Az MM Contemporary Dance Company a Szegedi Kortárs Balett meghívására látogatott el a napfény városába a 10. színházi olimpián, és jelentős sikert aratott. 

Az első felvonás fókuszában az önmagát és társát kereső egyén állt (Fotó: Tarnavölgyi Zoltán)

Már a produkció előtt különleges élményben lehetett része a közönségnek. A Szegedi Nemzeti Színház előtt a Fővárosi Nagycirkusz egyik artistája kötéltáncos villámperformansszal nyűgözte le a járókelőket és az olasz estre érkező nézőket, az előadás részeként átadta Pataki András balettigazgatónak az olimpiai maszkot.

 

Felvonás az út- és identitáskeresésről

A kétfelvonásos est első részében Enrico Morelli Elegia_care landscapes című koreográfiáját tekinthette meg a nagyérdemű. Az Olasz Köztársaság Ezüst medáljával kitüntetett koreográfus érzéki formanyelve nem volt ismeretlen a szegedi, táncművészetért rajongó közönségnek. Több mint fél tucat koreográfiát készített már a Szegedi Kortárs Balett társulatának – mint például a Menyegző, a Coppélia vagy az Orfeusz és Euridiké –, már-már hazajár Szegedre. Ismét mélyreható, lírai produkcióval örvendeztette meg a napfény városának közönségét. Versekből merített inspirációt, és maga is költeményt alkotott, csupán szavak nélkül. Nem volt nagyívű díszlet, de vélhetően nem is hiányzott senkinek. 

Az emberi test és életút dicshimnusza elevenedett meg a színpadon. Az önmagát és a sötétben társát kereső lélek magányának, hazatalálásának és eltaszítottságának egyre fokozódó körforgása. 

Út- és identitáskeresésről mesélt a nyolc olasz táncművész, ősi káoszról, amely csak annak felismerésével oldódhat fel, hogy ha egyedül nem megy, egymást kell megtartani. Így éledhet a remény, hogy kigyúlnak a csillagok az éjszakában, mutatják az utat, és az ember képes otthonra lelni egy örök ölelésben.

Pusztító és éltető szenvedélyek váltakozása

A második felvonás koreográfusa Mauro Bigonzetti volt, aki az est címadó táncművével, a Ballad produkcióval debütált a szegedi közönség előtt. Olyan jelentős nemzetközi együttesek megbízásain dolgozott már, mint a milánói La Scala és a New York-i Balett, az orosz Bolsoj Ballet és a Berlini Staatsballett. A Ballad az első, kifejezetten az MM Contemporary Dance Company számára készített alkotása, amely a nyolcvanas évek extázisát sűrítette egy órába tíz táncművész előadásában.

A Ballad koreográfiája a szenvedély eufóriáját adta vissza (Fotó: Tarnavölgyi Zoltán)

Pusztító és éltető szenvedélyek pulzáló váltakozása, a kísérletezés nyughatatlansága örvénylett a színpadon. Feladott álmok, azonnali kielégülést sürgető vágyak cikáztak. Virágszirmok hullottak, vad és pőre szenvedély eufóriája tombolt, gumikötelek feszültek pattanásig, és kötötték gúzsba a tehetséget. A közönség orrába ivódott a pimaszul, virágillatú spray-vel a levegőbe írt, és másodpercek alatt szertefoszlott üzenet: „vita la mia”.

S hogy mi indokolta a jelentős jelzőt a szűnni nem akaró vastaps kapcsán? Az, hogy a szegedi közönségtől érkezett. A napfény városában ugyanis a táncművészet rajongóit igencsak a tenyerükön hordozzák, a mércét a Szegedi Kortárs Balett társulata szabja. Carl Orff Carmina Buranájának lüktetésére született produkciójukkal a fél világot bejárták már, a Bartók életműve előtt tisztelgő Concerto előadás lenyűgöző lázálomképei mélyen a szívekbe vésődtek.

Legújabb, Lear című táncdrámájukban pedig Shakespeare egyik leghíresebb tragédiájának története elevenedik meg a dallamok és a zene tökéletes harmóniájában, haláltáncok sorozatán át kalauzolva a közönséget a szívbe maró őrület fokozatain, amely annak felismeréséből ered, hogy az ember önmagában kevés a szeretetre. A Szegedi Kortárs Balett Kossuth- és Hevesi Sándor-díjas művészeti vezetője, Juronics Tamás koreográfiáinak eredményeképpen az évtizedek során a szegedi közönség anyanyelvévé vált a katarzis. Ennek fényében talán métán minősíthető az MM Contemporary Dance Company által Szegeden kiérdemelt vastaps jelentős sikernek.

Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE! 

Borítókép: (Fotó: Tarnavölgyi Zoltán)