– Vannak maradandó élményeim a 10. színházi olimpia eddigi programjából, mindig érdekel, hogy idegen színház le tud-e kötni – állapította meg Zalán Tibor József Attila-díjas író, költő, aki Suzuki Tadashi háborús alapélményből született rendezését, A trójai nőket vitte magával a nemzetközi programsorozatról.
Legemlékezetesebb Suzuki Tadashi, A trójai nők című előadása volt.
Kíváncsi voltam a színpadi alkalmazásra, aminek a lényege, hogy az ősi, japán színpadi formákat – a kabukit és a nót – dúsítja a viewpoint irányzat posztmodern szemléletével. Ez azonban éppen ellentéte az említett ősi japán látásmódnak, mert improvizatív, dekonstruáló (elemeire bontó) gyakorlatot rögzít – fogalmazott az író.
Kitért arra, hogy a viewpoint hat elemre épül: a tér, forma, idő, érzelem, mozgás és történet együttes létezésre, ez nagyon bonyolult és rendkívüli koncentrációs képességet kíván a színpadon. Mint mondta, A trójai nőknek több átdolgozása van, a legismertebbek Jean-Paul Sartre és az Illyés Gyula általi változatai.
– Suzuki verziója ezekhez képest redukált, ő Hekabé alakjára összpontosít, aki elveszti férjét, fiát, hazáját. A trójai nők kiszolgáltatottak, háborús áldozatokként a győztesek cselédei, szajháik.
A rendezőt azért is érdekli a téma, mert háborús időket élünk, és ez az érzete visszanyúlik a II. világháború befejezéséhez, amelyből Japán vesztesként került ki.
Az előadásban nem történik gyakorlatilag semmi, ahogyan az euripidészi dráma is szinte cselekménytelen. A főszereplő a várakozás és a panasz. Várakozás a borzalmas jövőre és panasz az elveszített értékek és társadalmi pozíciók miatt.
A színpadi mozgás oly mértékig fegyelmezett, hogy mozdulatlanságból való eltérés a mozgásra való várakozás feszültsége, szinte robban.
– Az idős nő, Hekabé hangjai a túlvilágról érkeznek. Mivel többféle verziót ismertem, nem kellett a feliratozást nézzem, a színpadra koncentráltam. Egy idegen kultúra küldte el a gyászát és a háborútól való rettegés borzalmát, egy általunk jól ismert európai szövegen keresztül.
Zalán Tibor úgy látja, ahogyan Suzuki színháza is több irányzat vegyítése, az említett előadásban a színpadi feszültséget a kultúrák találkozása és találkozásának lehetetlensége fokozza.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
Borítókép: Zalán Tibor (Fotó: Czimbal Gyula)
