Az asztalon – precízen elrendezve – három kupac papír és hat portré: négy férfi és két nő felnagyított, fekete-fehér arcképe.
A Polonia Nova Egyesület székhelyén vagyunk. A Jókai utcai helyiség pillanatnyilag egy varsói konspirált lakás szerepét tölti be – ez az első állomás A tátrai futárok nyomdokain című történelmi kalandjátékban.

Az asztal körül gyülekezők épp most kapják meg az alapvető információkat arról, kik voltak a címben említettek. Minket Joanna Urbanska, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója helyez képbe:
– A lengyel ellenállási mozgalom tagjai voltak a II. világháború alatt. Futárokként gondoskodtak arról, hogy ne szakadjon meg a németek által megszállt Lengyelország, a budapesti lengyel szervezetek, valamint a Londonban működő lengyel emigráns kormány közti kommunikáció. Nevüket arról kapták, hogy a Lengyelországon és az Első Szlovák Köztársaságon át Magyarországra vezető
út egy részét a Tátra kevesek által járt ösvényein tették meg. Ők azonban jól ismerték ezt a terepet, hiszen általában hegyi vezetők, hegyimentők, nemegyszer több bajnoki címmel rendelkező síelők voltak. Lengyelországból kifelé tartva mikrofilmeket, információkat, postai küldeményeket szállítottak, és segítettek Magyarországra jutni azoknak, akik a nyugaton szerveződő lengyel hadsereg kötelékében akartak harcolni.
Visszafelé leginkább parancsokat és pénzt hoztak, de az sem volt ritka, hogy fegyvert kellett a megszállt területre juttatniuk. Tevékenységük szigorúan titkos volt, és nagy veszéllyel járt: a német hatóságok és a Gestapo nem kívánatos figyelmét vonta magára. Aki tehát vállalkozott egy-egy ilyen útra, az az életét kockáztatta – vázolja fel a történelmi hátteret Joanna Urbanska. – A futárokra emlékező, tíz és fél órás tátrai túrából idén tartottuk a harmadikat. A budapesti szabadtéri történelmi kalandjátékból viszont ez az első. A Radosław Alakulat Történelmi Társasággal, a Polonia Nova Egyesülettel, továbbá a Magyar Tüzér Egyesülettel közreműködve rendezzük meg. Összesen 24-en jelezték, hogy részt vesznek benne.