Az ünnepi könyvhetet Fekete Gábor önkormányzati képviselő nyitotta meg, aki köszöntőjében emlékeztetett, hogy szerencsés időpontban van a könyvünnep, amely így egybeesik a városháza átadóünnepség-sorozatával. A képviselő hangsúlyozta, hogy digitális kultúrában felértékelődik az az élmény, amit a könyv nyújtani képes, amely merőben más, mint amit az internetes hírek és egyéb írások olvasása adhat. A könyv bölcsességet hordoz, formálja a gondolkodást, jó barátként tanácsot ad és megvigasztal.

Fotó: Horváth Péter
A köszöntőt követően Kriskó János arról kérdezte Orosz Istvánt, hogy mi indította az édesapjáról írni. Orosz István kifejtette, hogy édesapja halála után húgával megtalálták memoárját, amit nyugdíjba vonulása után kezdett írni. Hozzátette, hogy édesapja korábban – természetesen számos tudományos műve megírása mellett – olvasónaplót vezetett, mert nála az olvasás és az írás együtt működött. Amikor elrendezte a visszaemlékezéseket, Füzi Lászlónak felvetette, hogy a Forrásban közölne részleteket abból. Több mint egy éven keresztül, 13 részben jelentek meg az írások, Bujdosóné dr. Dani Erzsébet, a megyei könyvtár igazgatója pedig megjegyezte, hogy a könyvtár könyv formában kiadná a művet.
A könyv jóval terjedelmesebb, mint a Forrásban megjelent szöveg, mert a kötethez Orosz István gyűjtőmunkába kezdett.
Ismerősök, tanítványok elbeszéléseivel is kiegészült a memoár, valamint alapos kutatást végzett az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, hiszen Orosz Lászlót megfigyelték a szocializmus évtizedeiben 1956-os szerepe miatt.
Mint bizonyára sokak előtt ismert, Orosz László 1956-ban a Forradalmi Bizottság tagja volt és a forradalom szellemi előkészítésének vádjával nyolc hónap előzetes letartóztatás után felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték és három évre megfosztották a katedrától. Orosz István elmondta, hogy komoly jelentéseket nem talált a levéltárban, mert édesapja rendkívül éber volt, és többek esetében rájött, hogy jelentenek róla.
Füzi László arról beszélt, hogy a Forrás III/III-as anyagában nem került elő Orosz István mint megfigyelt személy neve, majd méltatta Orosz István nagyszabású kutatómunkáját. Hozzátette, hogy nagyon sok adatot sikerült kinyerni a korabeli sajtóból, főleg a Petőfi Népéből.