III. Richárd: „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek”

A hatalomvágy eluralkodása, a határokat nem ismerő önzés és zsarnokság világába kalauzolta nézőit a III. Richárd című előadás. William Shakespeare 1592-ben írt, ötfelvonásos királydrámáját ritkán láthatjuk teljes terjedelmében, ezúttal a zágrábi Gavella Színház társulata hozta el a 10. Színházi olimpia programsorozatának részeként a székesfehérvári Vörösmarty Színházba. A XV. század Angliájában jártunk, ahol az ember mindenekelőtt ember farkasa, s csak azután testvér, fiú, barát, szerető.

Héjj Vivien
2023. 06. 11. 9:00
III. Richárd
Fotó: Fejér Megyei Hírlap/Klein Anna
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A középkori Angliában, a rózsák háborújának évtizedeiben járunk, a Lancaster-házi VI. Henrik uralma megdőlt, a trónon IV. Edvárd ül, és sejtelme sincs arról, hogy öccse, Gloster hercege a hatalom megdöntésére készül. Bármi áron. Már az előadás nyitójelenetében világossá válik a címszereplő célkitűzése, III. Richárd ugyanis egyértelműen kijelenti: „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.”

III. Richárd
Jelenet a III. Richárd című előadásból. Fotó: Fejér Megyei Hírlap/Klein Anna

Mindezt elsődlegesen testvérei, a hatalmon lévő, súlyos betegséggel küzdő IV. Edvárd és öccse, a leendő trónörökös, George clarence-i herceg egymás ellen uszításával kívánja elérni.

A hatalom átvétele mindenek felett

Richárd kezéhez már a kezdetektől sok vér tapad: megölte többek között VI. Henriket és annak fiát. Henrik özvegye, Margit királyné súlyos átkot mond sorsa megrontójára, kívánva, hogy kínok közt érje a halál.

A hatalomért bármit: Richárd orgyilkosokat fogadva az uralkodó nevében megöleti öccsét, Edvárdot – meggyilkolására a király korábban valóban parancsot adott, ám azt időközben megbánta, és visszavonta. A hír hallatára a királyt lelkiismeret-furdalás gyötri. A történet ezen pontján már csak Edvárd árvái állnak a korona és Richárd találkozásának útjába.

Richárd Buckingham herceggel szövetkezve a Towerbe zárja, később megöleti a két királyfit. Ekkor már saját anyja is átkot szór a gyilkosságra parancsot adó fiára. 

Elérkezik a koronázás ideje, s Richárd, mintha országának szívességet tenne, veszi át a hatalmat, melynek megszilárdítsa érdekében nem rest a megölt királyfik anyjától – a sógornőjétől – megkérni annak egyetlen még élő gyermeke, a fiatal Erzsébet kezét. Itt azonban akarata már nem ér célt.

Uralkodása azonban rövid életű lesz: miközben Richárd rendületlenül harcol a koronáért, az ellenséges Lancaster-párt hívei átkelnek a csatornán. A döntő csata előtti éjjel Margit átka beteljesülni látszik. Richárdot lidérces álmok gyötrik, áldozatainak szellemei jelennek meg előtte, s mind a bukását jósolják. A harcmezőn utolsó leheletével paripáért kiált:

Országomat egy lóért!

Vödörben érkezik a halál

A zágrábi társulat előadása lépcsőzetes térszerkezettel, minimális tárgyi kiegészítőkkel dolgozik. 

A díszletben a tragédiát erősítő fekete szín uralkodik, s csak tompa fények világítanak.

A színpad első harmadában kifeszített fekete „fátyol” osztja ketté a teret. A szinte áttetsző anyag mögött zajlik az előadás, a proszcénium belső gondolatok, monológok helyszínévé válik. A „fátyol” többször feliratok háttere lesz, melyen a történet azon momentumai kapnak helyet, melyeket a nézők nem látnak, ugyanis az eredeti dráma kifejezetten hosszú, így a történet megértése szempontjából fontos, hogy a színre nem vitt cselekményeket is megismerje a néző.

A tragédiába torkolló jeleneteket lassú mozdulatok, precíz színészi játék teszi hangsúlyossá. A színen visszatérő kiegészítőként jelenik meg a halált elhozó, „vérrel” teli bádog vödör.

 Tartalmát olykor a gyilkos keni áldozatára, máskor a kínok kínját átélő özvegy a saját kezével borítja be testét az elmúlást szimbolizáló vörös folyadékkal.

Határozott, karakteres nők

Bár napjainkban a modernizált előadások korát éljük, Aleksandar Popovski rendezése a hagyományokat megtartotta, a térszerkezeten túl a jelmezek sem utaltak arra, hogy az előadás bármely mozzanata korrelációban állna a jelennel.

Az előadásban alig fél tucat női szereplőt láthatunk, ám a színen megjelenő asszonyok, özvegyek mind erős karakterjellemekkel felruházott egyének, akik a véres harcok idején sem fordítanak hátat eszméjüknek.

Az Ozren Grabarics által megformált III. Richárd – úgy tűnhet – maga választja gazember szerepét, s mintha jellemváltozása valóban csupán egy szerep lenne, királlyá koronázása pillanatáig mindvégig a hataloméhes, határokat nem ismerő Richárdot láthatja a közönség. 

A rendező hangsúlyosan ábrázolja a címszereplő testi fogyatékosságát: bal keze mintha csak fából lenne, egyik lábára sántít, háta is púpos.

Saját fogyatékossága börtönéből számára csak a hatalom jelenthet kiutat, ez adhat némi elégtételt a sors által rászabott torz külső miatt.

Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!

Borítókép: Jelenet a III. Richárd című előadásból (Fotó: Fejér Megyei Hírlap/Klein Anna)



 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.