Százhúsz műkincset vonultat fel a tárlat
1843-ban Jean-Baptiste Lassus és Eugene Viollet-Le-Duc nyerte meg a székesegyház helyreállítására kiírt pályázatot. A kincstár 1854-ben került a mostani helyére, az erre a célra épült neogótikus sekrestyébe, ahonnan a 2019. április 15-i tűzvész idején sikerült épségben kimenekíteni a kincseket. A Notre-Dame kincsei – a kezdetektől Viollet-Le-Ducig című kiállítás október 18-tól egészen 2024. január 29-ig várja a látogatókat a Louvre-ban. A tárlaton százhúsz műkincset állítanak ki, egyebek között liturgikus tárgyakat és öltözeteket, ereklyetartókat, valamint kéziratos könyveket.
A kiállítás azért kis különleges, mert a Notre-Dame felújítása hamarosan a végső szakaszába ér, s az újranyitást követően a műkincseket visszaszállítják a székesegyház Jean-Baptiste Lassus és Eugene Viollet-Le-Duc által 1845 és 1850 között a kincstár számára épített neogótikus sekrestyéjébe.

Fókuszban a kincstár történelme és az impozáns műtárgyak
A Louvre-tárlat figyelmet fordít arra, hogy a gazdag műkincsfelhozatal mellett a kincstár történelmét is bemutassa. A tárgyakon keresztül a látogatók többek tudhatnak meg a székesegyházi kincstár középkori kezdeteitől egészen a XIX. századi újjászületéséig, valamint a második császárság korabeli, Viollet-le-Duc keze alatti felvirágzásáig.
Hírnevét a kincstár az ott őrzött ereklyéknek – a Szent Koronának, azaz a töviskoszorúnak és a hagyomány szerint Jézus keresztjének darabjának – köszönheti. Ezek I. Napóleon császársága idején kerültek a Sainte-Chapelle-ből a Notre-Dame-ba.
De a kincstár nevezetes a francia ötvösművészetnek a 19. században összegyűjtött remekeiről is.
Az első párizsi püspökség III. századi megalapítása a hagyomány szerint Szent Dénes nevéhez fűződik. Az első épület története bizonytalan, mindössze annyi ismert, hogy a IX. században szentelték fel a Szűzanya (Miasszonyunk) tiszteletére.
A kincstárral kapcsolatos első emlékek pedig a VI. századra nyúlnak vissza.
A IX. században kerültek ide Párizs egyik első püspökének, a 4. században élő Szent Marcelnek a normann inváziók elől kimenekített ereklyéi. Röviddel 1100 után Jézus keresztjének egy darabját küldte Párizsba Jeruzsálemből Anselmus kanonok, a Szent Sír templomának papja és kántora.