Százhúsz műkincset vonultat fel a tárlat
1843-ban Jean-Baptiste Lassus és Eugene Viollet-Le-Duc nyerte meg a székesegyház helyreállítására kiírt pályázatot. A kincstár 1854-ben került a mostani helyére, az erre a célra épült neogótikus sekrestyébe, ahonnan a 2019. április 15-i tűzvész idején sikerült épségben kimenekíteni a kincseket. A Notre-Dame kincsei – a kezdetektől Viollet-Le-Ducig című kiállítás október 18-tól egészen 2024. január 29-ig várja a látogatókat a Louvre-ban. A tárlaton százhúsz műkincset állítanak ki, egyebek között liturgikus tárgyakat és öltözeteket, ereklyetartókat, valamint kéziratos könyveket.
A kiállítás azért kis különleges, mert a Notre-Dame felújítása hamarosan a végső szakaszába ér, s az újranyitást követően a műkincseket visszaszállítják a székesegyház Jean-Baptiste Lassus és Eugene Viollet-Le-Duc által 1845 és 1850 között a kincstár számára épített neogótikus sekrestyéjébe.
Fókuszban a kincstár történelme és az impozáns műtárgyak
A Louvre-tárlat figyelmet fordít arra, hogy a gazdag műkincsfelhozatal mellett a kincstár történelmét is bemutassa. A tárgyakon keresztül a látogatók többek tudhatnak meg a székesegyházi kincstár középkori kezdeteitől egészen a XIX. századi újjászületéséig, valamint a második császárság korabeli, Viollet-le-Duc keze alatti felvirágzásáig.
Hírnevét a kincstár az ott őrzött ereklyéknek – a Szent Koronának, azaz a töviskoszorúnak és a hagyomány szerint Jézus keresztjének darabjának – köszönheti. Ezek I. Napóleon császársága idején kerültek a Sainte-Chapelle-ből a Notre-Dame-ba.
De a kincstár nevezetes a francia ötvösművészetnek a 19. században összegyűjtött remekeiről is.
Az első párizsi püspökség III. századi megalapítása a hagyomány szerint Szent Dénes nevéhez fűződik. Az első épület története bizonytalan, mindössze annyi ismert, hogy a IX. században szentelték fel a Szűzanya (Miasszonyunk) tiszteletére.
A kincstárral kapcsolatos első emlékek pedig a VI. századra nyúlnak vissza.
A IX. században kerültek ide Párizs egyik első püspökének, a 4. században élő Szent Marcelnek a normann inváziók elől kimenekített ereklyéi. Röviddel 1100 után Jézus keresztjének egy darabját küldte Párizsba Jeruzsálemből Anselmus kanonok, a Szent Sír templomának papja és kántora.
1160 táján Maurice de Sully, Párizs püspöke fogott az új székesegyház megépítésébe. A történelem során a középkori kincsgyűjtemény elveszett, csupán néhány illusztrált kéziratos könyv és egy antik agátváza maradt fent. Az 1343 óta fennmaradt leltárok tanúsága szerint az adományozók főként királyok, hercegek, püspökök és kanonokok voltak.
Egyedülálló imakönyv és töviskorona
A kincstár értékes illuminált kéziratokat is tartalmaz, ezek között van egy XIII. századi imakönyv, amely előtt a püspökök és a kanonokok esküt tesznek a felszentelésükkor. A XVI. századból látható a kiállításon a Rosso Fiorentino olasz művész alkotta pásztorbot.
A század második felének vallásháborúi nagy pusztítást okoztak a kincstárban, majd XIV. Lajos uralkodása alatt a kincstár ismét virágzásnak indult. 1708-ban készült Claude II Ballin ötvös műve, az aranyozott ezüst Nagy Nap ostyatartó, amelyet szintén megcsodálhatnak az ősszel nyitó tárlatra látogatók.
1789. november 2-án azonban államosították az egyházi vagyont.
Amikor Napóleont a Notre-Dame-ban 1804-ben megkoronázták, visszaszolgáltatták a székesegyháznak mindazt, ami fennmaradt az ereklyék közül, így a töviskoronát is.
A kiállítás október 18-tól 2024. január 29-ig látogatható a párizsi múzeumban.
Borítókép: A tűzesetben nem esett áldozatul a töviskorona, így megtalálható a Louvre kiállítási anyagában (Fotó: Philippe Wojazer)
