A pályázat kiírásával a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) célja az volt, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemnek olyan nemzetközi gyakorlatú és tapasztalatú rektora legyen, aki visszaemeli az egyetemet a magyar zenei hagyományokat megillető helyre, amely 2016-ban még nemzetközi előadó-művészeti rangsorok előkelő helyén szerepelt. Éppen ezért szükséges a pályázatban kiírt, nemzetközi jelenlétre és teljesítményre vonatkozó feltételek teljesülése: legalább ötéves, jelenleg is aktív, kiemelkedő és elismert előadóművészi tapasztalat; klasszikus zenei versenyeken elnyert díjak; valamint zenei versenyeken értékelői (zsűrizési) tapasztalat.
Az egyetem 23 fős szenátusa – amely egyébként a történteket ismerő források szerint nyíltan nem szakmai, hanem politikai szerepvállalást tanúsít – még a törvényt is saját olvasata szerint értelmezi, mind a pályázat kiírása, mind pedig a rektorjelölt választása kapcsán.
Annak ellenére, hogy a kérdésben korábban egyetértés volt a rektor asszony és a minisztérium között. A KIM álláspontja – amit a felsőoktatási törvény is megerősít – egyértelműen az, hogy a pályázatot a fenntartó, tehát a minisztérium írja ki, a szenátus rektorjelöltet választ és a szavazás eredménye alapján sorrendet állít. Ezt követően pedig a rektori kinevezési javaslatot a minisztérium terjeszti fel a köztársasági elnöknek.
A kiírt rektori pályázatra az Index információi szerint két Kossuth-díjas művész, Keller András hegedűművész, a Concerto Budapest zeneigazgatója, valamint Kelemen Barnabás hegedűművész is jelentkezik – ők egyébiránt mindketten megfelelnek a jelenlegi pályázat nemzetközi szintű feltételeinek.
(Kelemen Barnabás közben a Papageno oldalán arról nyilatkozott, hogy nem áll szándékában megpályázni az intézményvezetői állást.)
Az egyetem viszont a jelenlegi oktatási rektorhelyettest, Kutnyánszky Csaba karnagyot, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktori iskolájának vezetőjét tartaná alkalmasnak a pozícióra, akinek azonban nincs megfelelő nemzetközi elismertsége.
Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a szenátus jelenlegi működése valóban garantálja-e a megfelelő személy kiválasztását.
A Magyar Nemzet tudomása szerint a Zeneakadémia álláspontját megfogalmazó szenátus az Index oldalain közölt kifogásaival inkább saját előjogait szeretné védeni, hiszen aligha hihető, hogy az eddig nyilvánosságra került új jelöltek művészi teljesítménye vagy vezetői és menedzseri képességei okot adnának a méltatlankodásra. Az intézményt vezető grémium teljesítményének hanyatlását a nyilvánosan hozzáférhető adatok is szemmel láthatóan bizonyítják, hiszen míg az egyetem a nemzetközi rangsorolásban 2016-ban még a 30. helyen szerepelt, 2023-ra ezt a pozíciót sikerült 21 hellyel hátrébb, az 51-ikre süllyeszteniük. Mindezt úgy, hogy a teljesítményük növeléséhez szükséges feltételek adva voltak: a Zeneakadémia állami támogatása jócskán nőtt. 2018-ban 3,8 milliárd forintot, 2023-ban pedig már 4,3 milliárd forintot szavaztak meg a büdzséből az intézménynek.
Az egyetem elismertségének csökkenését jelzi az is, hogy míg 2013-ban 863 fő, addig idén már csak 817 hallgatója volt a Zeneakadémiának, akik közül csupán 113 fő fizetős külföldi diák.
Joggal elvárható, hogy a korábban nívós, nemzetközileg is elismert Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ismét megérdemelt helyére kerüljön a ranglétrán, egy megfelelő vezető irányítása alatt. Nem ördögtől való cél ez, hisz ma már a magyar művészeti oktatás több szereplője is szeretné láttatni magát Európa edukációs térképén.
A Moholy Nagy Művészeti Egyetem is magasabb szintre szeretne lépni: nyílt nemzetközi rektori pályázatot írt ki,
amelyre a hazai jelentkezők mellett Gisela Loehlein, az Egyesült Államok legjobb egyetemei közé tartozó UC San Diego építészeti és dizájn karának elnöke; Gianfranco Bombaci, a római Istituto Europeo di Design (IED) dizájnintézetének vezetője; Calum Nicholson, a jövő nagy társadalmi és ökológiai kérdéseit kutató angol szociálantropológus, a Cambridge-i Egyetem oktatója és Johan Bettum norvég építészprofesszor, a frankfurti művészeti egyetem programigazgatója is pályázott.
A magyar művészeti intézmények iránti külföldi szakmai érdeklődés tehát adott, így a nemzetközi szint elérése reális cél.
