A kilencvenes évek gyermekeként az én szobámból sem hiányozhatott az 1959-ben bemutatott Mattel babajátékok egyike, amely a 20. század egyik vitathatatlan(ul megosztó) ikonja. Mivel órákat töltöttem Barbie világának képzeletbeli megalkotásával, így rendkívül kíváncsi voltam arra, hogy Gerwig mit álmodott vászonra. Annak ellenére számoltam vissza a napokat a július 20-i magyar premierig, hogy a tavaly nyár óta tartó, először cukinak tűnő, ám mára már a csapból is folyó „Hi Barbie! Hi Ken!” kampány az agyamra ment.

A film a 2001: Űrodüsszeia egyik jelenetének paródiájával kezdődik, amelyben a kislányok babázási szokásainak evolúcióját boncolgatja a narrátor, Helen Mirren. Innen ugrunk át Barbielandbe, ahol tökéletes lakói, a mindenféle Barbie-babák problémáktól mentes, boldog életet élnek az általuk és semmiképp nem a Kenek által uralt világban. Minden napjuk a tánc, a buli és a strand plasztikus háromszögében telik, egészen addig, míg a Margot Robbie-féle Barbiet egyszer csak a halál gondolata meg nem legyinti. Innentől indul el főszereplőnk a lejtőn, mert a tökéletes nőiséget képviselő játékszer narancsbőrös lesz, nem tud lábujjhegyen járni, és még a tetőről is leesik. Így a babázás közben szanaszét nyírt, összefilcezett, mondjuk ki, elhasznált Furcsa Barbie tanácsára elindul Los Angelesbe, hogy megkeresse azt a lányt, aki a tulajdonosa. Persze a figyelemre és elismerésre szomjazó Ken (Ryan Gosling) hívatlanul elkíséri Barbiet a kis kiruccanásra, ahol a fiú baba rájön arra, mennyire mellékes szerepet tölt be a képzelt plasztik éterben. Innentől elszabadul a pokol, ugyanis a film kedvenc szava a patriarchátus lesz, ez a fogalom mozgatja a szálakat. Itt kettészakad a játékpolcok álompárja, mivel Ken a Los Angelesben magába szívott tesztoszterontól ittasan visszamegy Barbielandbe és átveszi a hatalmat, míg Margot Barbie a matteles górék elől menekül, akik bedobozolva toloncolnák vissza zárt kis univerzumába. Persze Barbie mindeközben rálel tulajdonosára, Gloriára (America Ferrera) és a lányára, Sashára, akiknek kapcsolatába valódi rétegek nélkül kap bele a sztori. Velük indul vissza Barbie-földre a játék, hogy a feminizmus zászlaját kitűzve visszahódítsa azt.