„Itt van ez a Zeneakadémia – kezdi Facebook-bejegyzését Bolyki György, majd később így folytatja: Maradjunk annyiban, ami a mostani kiinduló pont: van egy presztízsét vesztett intézményünk, melynek tanári kara olyan, amilyen, és diákjai is olyanok, amilyenek. (Persze, mindig megadva a tiszteletet a kivételnek!)”
A továbbiakban ezt olvashatjuk: „eljött a rektorválasztás időpontja” – szögezi le a szerző, aki a továbbiakban megjegyzi: „megszoktuk, hogy vezető zenei intézményünk rektori tisztségére nem jelentkeznek nagy formátumú, nemzetközileg jól beágyazott, komoly kapcsolatrendszert mozgatni képes művészeink, mivel olyan hülye bürokratikus szabályok vannak, ami elriasztja őket.” Felvetésével kapcsolatban Bolyki György kifejti: „Bejelentkezett rektornak Kelemen Barna és Keller András is. Évtizedek óta nem volt példa rá, hogy ilyen szintű művészek jelentkeztek volna a posztra! De most, amikor a béka feneke alól kéne visszahozni az intézményt (színvonal és presztízs tekintetében is), egyszerre ketten is úgy érzik, vállalnák a feladatot. Viszont van egy baj: a SZENÁTUS szerint egyikük sem alkalmas rektornak!”
„Itt béke van, szeretik egymást a kollégák, a SZENÁTUS pedig nagyon vigyáz rá, nehogy olyan nemzetközi szaktekintély kerüljön az intézmény élére, aki nincs tekintettel a mellébeszélésre, a gyenge teljesítményre, sőt, még akár az asztalt is ráborítja a kollégákra – és a diákokra! – a minőségi munka érdekében. És emellett képessége és kapacitása van arra is, hogy valahogy kihúzza a kátyúból a Zeneakadémiának nevezett projektet” – állapítja meg Bolyki György.
Mint korábban megírtuk, a rektori pályázat kiírásával a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) célja az volt, hogy a Zeneakadémiának olyan nemzetközi gyakorlatú és tapasztalatú rektora legyen, aki visszaemeli az egyetemet a magyar zenei hagyományokat megillető helyre, amely 2016-ban még nemzetközi előadó-művészeti rangsorok előkelő helyén szerepelt.
Az egyetem 23 fős szenátusa – amely egyébként a történteket ismerő források szerint nyíltan nem szakmai, hanem politikai szerepvállalást tanúsít – még a törvényt is saját olvasata szerint értelmezi, mind a pályázat kiírása, mind pedig a rektorjelölt választása kapcsán. Mindezek ismeretében felmerül a kérdés, hogy a szenátus jelenlegi működése valóban garantálja-e a megfelelő személy kiválasztását. A Magyar Nemzet tudomása szerint ugyanis a Zeneakadémia álláspontját megfogalmazó szenátus a sajtóban közölt kifogásaival inkább saját előjogait szeretné védeni, hiszen aligha hihető, hogy az eddig nyilvánosságra került új jelöltek művészi teljesítménye vagy vezetői és menedzseri képességei okot adnának a méltatlankodásra.
