A Cirque du Sziget programjában minden este 23.30-kor látható Humans 2.0 című show világpremierje Sydney-ben, Ausztráliában volt 2021 januárjában. Ez a műsor a Circa 2017-es Humans című darabjára épül, de a cím is azt sugallja: ahogy maga az emberiség, úgy ez az előadás is folyamatosan fejlődik.
Tíz test jelenik meg egyvillanásnyi fényben. Egy röpke pillanatig harmóniában mozognak, majd kanyargós transzba ereszkednek. Az emberekből felépített tornyok felnőnek és lebomlanak, testek ugrálnak és elkapják őket, miközben a fizikai határok a végletekig feszülnek. Megtalálhatjuk-e valaha a tökéletes egyensúlyt, vagy az állandó változásokhoz való alkalmazkodás az egyetlen kiút?
A Circa nemzetközileg is elismert Humans című művének következő fejezete a testek szorosan szövött koreográfiája, mely során előfordul, hogy a tíz előadó mindegyike tíz különböző módon, mégis tökéletes egységet alkotva mozog. A Yaron Lifschitz cirkuszi látnok által megalkotott Humans 2.0 bensőséges és ősi, melyet Ori Lichtik energikus, eredeti zenéje és Paul Jackson remek világítása tesz teljessé a megfelelő mennyiségű játékkal, halált megvető trükkökkel és szeszélyes képekkel. Ahogy az a brisbane-i társulat kifinomult újcirkuszához illik.
Az előadók képzettsége kiemelkedő, folyamatosan küzdenek a gravitációval az egyensúly és az izomkontroll mutatványaiban.
Háromemeletes emberi tornyaikban csak a teherhordó combok időnkénti remegése árulkodik arról, hogy valójában mekkora is a terhelés rajtuk.
A trükkök kivitelezésének precizitása bámulatos: két ember magasságban kézen áll egy férfi a másik két ember fején; egy nő hason fekvő testek között ugrál, és pontosan a lapockájukra érkezik. Az előadásban mindössze három kellék van, mindhárom légtornászeszköz: egy gurtni, egy vertikális kötél és egy trapéz. Ezeket leszámítva az egyórás show-ban az előadók „csupán” testüket használják.
Ha van témája az előadásnak, az a bizalom. Nincs semmi, amire nagyobb szükség van a cirkuszban, amikor egy csapat tagjain múlik, hogy valaki fennmarad-e a magasban. De sokatmondó, hogy Lifschitz egyszer-egyszer kudarcokat is beépít az előadásba, hogy mindenkit emlékeztessen arra, mi forog kockán: egy ember felugrik a levegőbe, csak azért, hogy valaki félreálljon, és hagyja, hogy lezuhanjon. Egy nő megpróbál leugrani egy férfi válláról: a férfi tántorog, de nem engedi a nőt elindulni.
A cirkusz a bizalomra épül: enged repülni, de biztonságban is tart.
Az előadás számos mozdulatsora azzal ér véget, hogy az egyik ember a másik karjaiba érkezik. Talán ez az emberiség most még csak remélt, következő létállapota: hogy képesek leszünk bízni egymásban, abban, hogy valaki mindig ott lesz, hogy elkapjon.
A Circa Contemporary Circus a világ egyik első számú kortárs előadó-művészeti társulata. 2004 óta az ausztráliai brisbane-i bázisukról bejárták a világot – 40 országban léptek fel több mint 1,5 millió ember előtt. Előadásaikat mindenhol telt házzal és vastapssal fogadják.
A Circa a kortárs ausztrál cirkusz új hullámának élén áll, továbbra is feszegeti a művészeti ág kereteit, elmosva a határokat mozgás, tánc, színház és cirkusz között.
A „mi lehetséges a cirkuszban?” kérdéstől hajtva a Circa az újcirkusz vezető társulata izgalmas alkotások széles skálájával, amelyek újrarajzolják azokat a határokat, amelyeket a cirkuszban megszokhattunk.
Yaron Lifschitz irányításával a Circa kivételes, sokrétű cirkuszi művészekből álló társulat. Rendszeres fellépői a legnagyobb ausztrál, New York-i, londoni, berlini és montreali kulturális fesztiváloknak. A társulat elkötelezetten támogatja a cirkuszi művészek következő generációját: brisbane-i stúdiójukból irányítják a Circa Akadémiát.
Borítókép: A Circa a Szigeten augusztus 11-én (Fotó: Bach Máté)
