Már első nap számos kikapcsolódást, feltöltődést nyújtó és a művészi önkifejezés lehetőségét kínáló izgalmas program várta a fesztiválozókat, akik az Ördögkatlan nyugodt, békés világába érkezve úgy érezhették, lelassul körülöttük a világ, és a rohanó hétköznapok helyét most néhány napig átveszik a baráti találkozások, a meghitt beszélgetések és a különböző művészeti ágak által nyújtott élmények.
Egyebek mellett kiállítások, kézműves-foglalkozások, zenés rendezvények és egy színházi workshop várta a közönséget, amely nemcsak nézőként, hanem alkotóként is átélhette a művészet varázsát. Már a kora délutáni órákban lehetőség nyílt például a Nagyharsányi Református Templom, azaz a Zene Háza Hangtemplom kertjében arra, hogy pasztellkrétával készített rajz segítségével fejezzék ki érzelmeiket, miközben a kiváló akusztikájú templomépületben Remes Zsófi, a Soharóza kórus énekese és Severinghaus Artemisz jazzénekes workshopjának résztvevőiként az improvizáció és az egyéni hangok összeolvadásának, a közös éneklésnek a varázslatát is megtapasztalhatták.
Ezt az élményt este még intenzívebben átélhették a résztvevők, a megnyitóünnepségen az említett két művésznő vezetésével ugyanis rögtönzött kórussá alakult a hatalmas, Narancsliget nevű kertet megtöltő közönség. A Katlannyitány résztvevőit a főszervezők, Bérczes László és Kiss Mónika köszöntötték, megidézve néhány, a 2008-as kezdetek óta megélt élményt, illetve a két örökös szellemi védnök, Cseh Tamás és Törőcsik Mari emlékét. Köszönetet mondtak a nagyharsányi polgármesternek, Balassa Gyulának, aki már tizenhat évvel ezelőtt is nyitottan fogadta az azóta egyre inkább kiteljesedő fesztivál megrendezésének ötletét.
A megnyitó az összművészeti fesztivál gazdag, változatos programkínálatából is nyújtott ízelítőt. A már említett közös éneklés után a Faluturisták című produkció két szereplője, Kálmán (Köles Ferenc) és az immár 120 éves Etus néni (Ottlik Ádám) stand-up előadása derítette jókedvre a közönséget, majd Balogh Máté szaxofonművésznek, a Snétberger Zenei Tehetségközpont nagyharsányi felfedezettjének jazzimprovizációi csendültek fel.
A megnyitó zárásaként Cseh Tamás fia, Cseh András vezetésével a Beremenden felépített, öt tipiből, azaz sátorból álló offline indiánrezervátum lakói késztették ideiglenes kikapcsolódásra a jelenlévők mobiltelefonjait. Az általuk megálmodott tábor lényege ugyanis az, hogy elszakadva a modern technikai eszközöktől, az emberek újra egymás és a természet felé forduljanak.
Az ünnepség záróakkordjaként Bérczes László megosztotta az Ördögkatlan örökös szellemi védnöke, Cseh Tamás néhány gondolatát. Köztük azt, amely szerint
a világnak mindig lesz egy olyan szeglete, ahová el lehet bújni.
A jelenlévő gyermekek, fiatal és örökifjú felnőttek egyaránt érezhették, hogy a fesztivál idejére ez a környék ilyen szigetté változik, és a rendezvény zárásaként együtt kiáltották a fesztivál mottóját: „Nem vagyunk normálisak!” A megnyitó után egy Bereményi Géza és Csengey Dénes dalszövegeire, valamint a Bérczes László által írt, Cseh Tamással folytatott beszélgetéseket összegyűjtő kötet szövegeire épülő, Szabó Balázs, Vecsei H. Miklós és Rákóczi Huba által előadott zenés-irodalmi előadással tovább folytatódott az emlékezés Cseh Tamásra, aki idén lenne 80 éves, és akinek az emlékét számos egyéb program idézi majd meg a fesztivál során.
