A Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila által vezetett osztály vizsgaelőadásának a nagyharsányi általános iskola tornaterme adott otthont. A telt házas színházteremmé alakuló sporthelyiség adottságaira alapozva a csapat közvetlen hangulatú előadást hozott létre. A szereplők a teret maximálisan kihasználva hol az emeleten bukkantak fel, hol a nézők sorai között ülve szólaltak meg. A jelenlévők egyebek mellett emiatt is úgy érezhették, hogy ezen az estén ők is kihagyhatatlan részévé váltak a színházi varázslatnak.
Mivel leendő színművészek vizsgájáról van szó, az előadás egyik fontos célja érezhetően az volt, hogy a hallgatók a bennük lakozó tehetségnek és művészi kifejezőerőnek minél több rétegét, köztük zsonglőrkészségeiket is bemutathassák.
Éppen ezért felváltva keltették életre a darab főbb karaktereit, illetve több szereplő bőrébe is belebújhattak az előadás során. Mindez a következetes rendezésnek köszönhetően egyáltalán nem vált zavaróvá. Sőt az, hogy bárki Závoczki Endre vagy Julika lehetett, erősítette az érzést, hogy a karcos modorú, olykor hirtelen indulatú, folyton dacos és lázadó, de a lelke mélyén nagyon is érző szívű, szerethető és szeretni képes csirkefogó Liliom, és az ő végletekig megbocsátó és hűséges Julikája emberi gyarlósága által egy közülünk.
Az előadásnak több kiemelkedő pillanata, fénypontja is volt. Az egyik ilyen emlékezetes jelenet, amikor Julika elmondja Liliomnak, hogy gyermeket vár tőle. A fiúban végbemenő érzelmi hullámzás és lelki változások jól érzékelhetővé váltak az általa és a többi szereplő által folyton ismételgetett mondatok, a repetíció eszközén keresztül. Szintén erőteljes pillanata az előadásnak, amikor Julika újra és újra próbálja megakadályozni Liliomot a Ficsúrral együtt kitervelt akció végrehajtásában. Végkimerülésig ismétlődik az a pillanat, amely során a lány karjait széttárva mindhiába könyörög a szeretett férfinak, hogy maradjon otthon. Liliom addig hárítja újra és újra – egyre erőtlenebbül – a lány tartóztató mozdulatait, míg végül ő maga is erőtlenül hull a végzetes tervet kifundáló „barátja”, Ficsúr karjaiba. Egy másik különös erővel ható pillanat az, amikor a tisztítótűzből visszatérő Liliom kétségbeesetten, minden erejét megfeszítve próbál valami „nagyon szépet” cselekedni, de a lánya kezére csapva újra és újra kudarcot vall a hirtelen, indulatos viselkedése miatt.
Az elmesélt történetet és az alapmű hangulatát a dráma keletkezésének idejét megidéző élő zongora- és brácsakísérettel előadott sanzonok tették teljessé. A fiatal művészek nemcsak színészként bizonyítottak, de igazi csapatjátékosokként vettek részt a színházi produkció létrehozásában. Ők maguk mozgatták a díszleteket, és még a világítástechnikát is ők kezelték. Lehet, hogy egy vizsgát láthattunk fesztiválkörnyezetben, mégis teljes értékű színházi előadás született, amely nemcsak a leendő színművészek sokoldalú tehetségéről tanúskodott, hanem egy lendületes mai megjelenítést is kölcsönzött az ismert műnek.
