Dinyés Dániel zeneszerző, karmester, egyetemi tanár álmodta meg ezt a rendhagyó produkciót, amely a hangszeres zene, az ének, a tánc és a természet páratlan összhangjának szépségével ajándékozta meg a közönséget. A csillagos ég alatt felcsendülő zene- és énekszó mindig különleges élményt nyújt az előadóknak és a közönségnek egyaránt. Mindez a vízparton megcsillanó fáklyafénnyel és az erőteljes érzelmeket kifejező koreográfiákkal gazdagodva páratlan erővel tud hatni a lélekre. Sejtették ezt az Ördögkatlan látogatói is, ezért nagy volt az érdeklődés a program iránt. A rendezvénynek otthont adó strand bejáratánál az eső és a vihar fenyegetése ellenére már jóval a kezdés előtt hosszú sor kígyózott.
Amint megteltek a hatalmas sportmedencét körbeölelő padsorok, kezdetét is vette a különleges koncert. Busa Gabriella, Horák Renáta és Szélpál Szilveszter énekművész, illetve a három zenész, Beleznai Anna fagottművész, valamint Ablonczy Keve és Sándor Péter klarinétművész közreműködésével felcsendültek Mozart lírai, olykor kissé melankolikus szerenádjai. Ez a hat noktürn adta a koncert zenei anyagának vázát, ami a zeneszerző könnyed, játékos hangulatú dalai és közjátékai által vált teljessé. A csodás hangok a környékbeli tücsköket is megihlették, ciripelésük lenyűgözően egészítette ki a felcsendülő dallamokat.
Hasonlóan harmonikus egységet alkotott az énekesek és a hangszeres zenészek által életre keltett zeneszó, illetve a Gaál Júlia, Gulyás Anna és Déri Balázs, a TranzDanz táncegyüttes művészei által előadott kortárs koreográfiák.
A művészi önkifejezés három különböző módja, az énekhang, a hangszerek és a mozdulatok által közvetített érzelmek egymás hatását erősítve alkottak kerek, egész produkciót, amelyben a klasszikus zene és a kortárs, modern tánc elemei jól megfértek egymás mellett.
Csakúgy, amint az ember alkotta művészet is kiteljesedett a természeti szépségek által. Ahogy a zeneszó kiegészült a tücsökciripeléssel és olykor egy-egy messzi mennydörgés hangjával, úgy a világítástechnikáról is gondoskodtak az égiek: a fáklyák tüzének fénye mellett olykor egy-egy távoli villámlás is megvilágította az égboltot. A koncert valószínűleg az égiek tetszését is elnyerhette, mert a vihar egészen a rendezvény végéig elkerülte a beremendi strandot. Ám nem sokkal azután, hogy elhallgatott a zene és kihunytak a fények, az addig türelmesen várakozó eső is eleredt.
A helyszín adottságait kihasználva az őselemek közül a tűz mellett a víz is fontos szerepet játszott a produkció során: nemcsak az énekesek „lógatták a lábaikat” ezen az estén a parton ülve, a táncosok szintúgy beépítették koreográfiáikba a medence kristálycsillogású vizét.
Az Ördögkatlan közönsége ismét tanúja lehetett annak, hogy a komolyzenét nem kell feltétlenül elefántcsonttoronyból szemlélve, elegáns ruhákat öltve, kimért, arisztokratikus stílusban bólogatva szemlélni. A klasszikus zeneművek varázsát, a belőlük áradó tiszta érzéseket egészen természetes módon, a hétköznapok részeként is átélhetjük és élvezhetjük.
