Mint az a darab ajánlójában olvasható, Józsa Péter Pál, a szöveg, a zenekari mű és a színpadi tér alkotója az ókori görög tragédiákhoz, a színház legősibb gyökereihez nyúl vissza. Az előadás „a kortárs színház és zene összművészeti találkozása. Egy ismeretlen szerző és egy ismert rendező víziója a világról”. És hogy mit is jelent a címben is szereplő Agón kifejezés?
A szervezők leírása szerint nem más, mint a „világot megélni és megérteni akaró, sodródását látó, azt se elfogadni, se megváltoztatni nem tudó, érzékenyen gondolkodó, törékeny, önmagát is felemésztő ember éles, fájdalommal és aggodalommal teli sikolya”.
A rendező, Vidnyánszky Attila elmondása alapján az előadás egy éles diagnózis és apokaliptikus látomás. Per, amelyben az ember vádlottból vádlóvá lép elő, és az elítélt fellázad elítélői ellen.
– Özönlenek a kulturális összefüggések, az utalások, az asszociációk. Mindent megérteni, befogadni szinte lehetetlen. Szóba kerül Xerxész, a Szentírás, az ikertornyok. A legizgalmasabb, hogy a mű évezredeket fog át, az emberiségtörténet összefüggésrendszerét mutatja föl. Azzal, hogy a teret arénává alakítottam, izgalmas helyzet áll elő, bezárul a kör – magyarázza a rendező, hozzátéve, hogy mindenki a nagy per résztvevője lesz, és a nézőre folyamatos és totális impulzushalmaz zúdul.
Vidnyánszky Attila az előadás kapcsán korábban arra is felhívta a figyelmet, hogy – mivel nincs klasszikus értelemben vett drámai történet – csak sejtetéseket, kis viszonyokat, kapcsolatlehetőségeket építettek be a darabba, így a néző impulzusokba kapaszkodhat. A fejében azonban elindulhatnak történetfoszlányok férfiről és nőről, hatalmon lévőkről és áldozatokról.
Megpróbálunk egy performansz technikával káromkodásokból katedrálist építeni, képek, jelenetek és szituációk halmazából egy olyan összhatást létrehozni, ami nem annyira az agyat, hanem a szívet és a lelket bombázza
– osztja meg az előadás ajánlóvideójában a rendező, hozzátéve, hogy a színészek ebben az előadásban megtapasztalhatják, milyen operaénekesnek lenni, hiszen a karmester kézmozdulatára kell megszólalniuk, meghatározott tempóra. Mint mondta, itt mindennek metronóm pontossággal kell történnie. A rendező elmondása alapján egy különleges élménnyel gazdagodhatnak a nézők, mert nem a szokásos történetmesélős színházi stílussal találkozhatnak, de az előadásnak olyan összművészeti hatása van, ami alól remélhetőleg nehéz lesz szabadulni.
Borítókép: Jelenet az Agón című előadásból (Fotó: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt)
