Egymás mellett
Korzenszky Klárit 2012-ben kereste meg Liber Endre a FolkEurópa Kiadótól azzal az ötlettel, hogy ha már gyerekpszichológus és énekesnő is egyben, készítsen egy gyereklemezt. – Úgy éreztem, hogy ez hatalmas megtiszteltetés, s ugyan sok tapasztalat volt már a hátam mögött a Makám énekesnőjeként, az, hogy zenekarvezetőként is helyt álljak, nagy feladat volt. Tudtam, hogy a pszichológiai módszereket, a zene- és meseterápiát, valamint a gyerek-pszichodrámát fogom ötvözni, és elhatároztam, hogy a mese fogja összefűzni a kiadványt – mondja, hozzátéve: arra törekedett, hogy a koncerteken szerzett, valamint a terápiás tapasztalatokat felhasználva interaktív műsort alkosson.
Szerelemcsütörtök, dobszerda című lemezüket 2013-ban a Mesemúzeumban mutatták be, azóta még két albumot jelentettek meg, a Kerekégenjáró, és a Tíz, tíz, tiszta víz címűt. A zenekari tagok – Korzenszky Klári mellett Eredics Dávid, Porteleki Áron és Buzás Attila – az elmúlt tíz évben összecsiszolódtak, mint mondják, egymás levegővételéből tudják, hogy a másik mit szeretne, milyen passzban van, mire hogy fog reagálni. Náluk nincs alá-fölérendeltségi viszony, és hálásak azért, hogy tíz éve kitartanak egymás mellett.
A mese mint fő mozgatórugó
Az alkotói folyamatról Eredics Dávid úgy fogalmaz, hogy a mesekoncertek fő szálát Korzenszky Klári hozza, akinek biztos elképzelései vannak az előadás felépítését illetően, ő és zenésztársai pedig színezik, effektezik a műsort. – Ez nem másodlagos szerep, sőt a legnagyobb kreativitással hozzuk be a különböző zenei asszociációkat – mondja a zenekar fúvós hangszereket megszólaltató tagja.
A mesét az énekesnő szerkeszti össze, jól ismert gyerekdalainkat, mondókáinkat eredeti funkcióikba visszahelyezve. – A mesekoncerteken olyan keretet, nyelvet alakított ki, amelyben nemcsak a közönség, hanem mi is nagyon jól érezzük magunkat – mondta Eredics. Hozzáteszi: ezeknek a koncerteknek nem a zene a fő mozgatórugója, hanem maga a mese. A próbákon egymásnak dobálják a labdát, engedik, hogy mindegyikük gondolatai érvényesüljenek. Ebben a népzene közös nyelve is segít, mindannyian kötődnek a műfajhoz. Korzenszky Klári ötéves korától a néptánc és népzene világában él, Porteleki Áron édesapja a Muzsikás együttesből ismert Porteleki László, Eredics Dávidnak pedig a Vujicsics együtteshez van kötődése. – Fontos, hogy azokat a dalokat, amelyeket a mese ívére választok, mindannyian ismerjük, a zsigereinkben van.
Tudjuk, hogy a dal milyen tájegységről való, mi volt az eredeti funkciója, és a mese adott pontjára beillesztve a lehető legjobban megidézi az adott mesehelyzetet
– fogalmaz Korzenszky Klári.
Nem csak gyerekeknek
A Klárisok zenekar fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy nem csak gyerekeknek szól a zenéjük. Mint mondják, a gyerekzenét játszó zenekarokat hamar beskatulyázzák, a „gyerekeknek jó lesz ez is” hozzáállás sajnos ma sem ritka. – Egy gyerek nem létezik a családja nélkül, pszichológusként sem tekinthetünk egy gyermekre a szűk és a tágabb környezete nélkül. Úgy kell kialakítani a műsorokat, hogy azok mindenkinek szóljanak.
Régen a mindennapok részei voltak az ölbéli játékok, a mondókázás, amiket anyáinktól, nagyanyáinktól tanultunk. Mára ez kevésbé jellemző, a hagyományaink megőrzése és továbbadása viszont fontos. Ennek egy útja lehet az, amit a Klárisok tűzött ki célul: visszatanítani a szülőknek a közös éneklést és a táncolást, ami azért is fontos, mert segíti a mozgást és befolyásolja a kognitív fejlődést.
Az ilyen családi koncertek alkalmával a szülők láthatják, hogy ezekben a helyzetekben mit csinálnak a gyerekeik, hogyan reagálnak a zenére, válnak a mese szereplőivé. Ezek plusz információkat is nyújthatnak, a közös éneklés az összetartozást erősíti. Komplex élményt visznek haza, emlékeznek ezekre a koncertekre, és ez segítheti a kapcsolódásukat a továbbiakban is – mondja a Klárisok énekesnője.
Eredics Dávid azt hangsúlyozza, hogy a mély utalásokat magukban foglaló ősi szimbólumok, amelyek egy mesében el vannak rejtve, nagyon jól tudnak működni életünk különböző szakaszaiban. Mint mondja, érdekes ezen szimbólumok mentén újranézni például a Magyar népmeséket. – Ezek a „kibomló” tartalmak azért csodálatosak, mert olyanok, mint egy algoritmus, amely korosztályonként mást és mást jelent. Ahogy növünk, érünk, ezek a szimbólumok azt tükrözik, amiben épp vagyunk. Ezért fantasztikus „felépítmény” a mese. Hogyha ilyen szemmel nézi az ember a meséket, akkor rájön, hogy ezek a történetek nemcsak gyerekeknek valók.
A néphagyomány automatikusan „behívja” a gyerekeket
Azzal kapcsolatban, hogy mennyire nehéz egy vizuális ingerekkel sokkolt világban aktivizálni, bevonni a gyerekeket egy-egy koncerten, Korzenszky Klári így fogalmaz: – A magyar néphagyomány elemei automatikusan „behívják” a gyerekeket. Elcsendesül a közönség, mindenki a történetre fókuszál. Ezek olyan évszázadokon át alakult eszközök, amelyek képesek összetartani a közösségeket.
A valódi interakció, a közös fantáziatevékenység és mintha-játék pedig benne tartja a gyerekeket a folyamatban.
Emberibb léptékű kultúrafogyasztás
A Covid többek között a kultúrafogyasztásunkra is rányomta a bélyegét, elindultunk az emberibb léptékű zenefogyasztás felé, amely a Klárisok zenekar interaktív műsorainál különösképp fontos. Nagyon jó tapasztalás, mondja Korzenszky Klári, hogy jól működik a kis terekben, kevesebb ember előtt történő közös zenélés, hiszen azt az élményt hozza vissza, ami annak idején a faluban, a táncházakban volt jellemző. – Elképesztően nagy szüksége van az embereknek arra, hogy kapcsolódjanak a többiekhez. Ezek a kis létszámú koncertek a kedvenceim, ilyenkor én is sokkal jobban tudok figyelni a közönség minden egyes tagjára. Egy ilyen koncert kicsit a terápiás folyamathoz hasonlít, hiszen látható, hogy ez alatt az egy óra alatt ki hogyan megy végig a mesei úton.
Borítókép: Korzenszky Klári és Eredics Dávid, a Klárisok zenekar két tagja (Fotó: Mirkó István)
