Kovács Ákos alighanem az elmúlt harminc év legsikeresebb hazai énekes-dalszerzője. Pályája még 1988-ban indult a Bonanza Banzai frontembereként, ahol dalaival, gondolataival hamar megszerettette magát a szinti-pop kedvelőivel. Majd ezen a zenei stíluson túllépve képes volt ráérezni az új irányzatokra, és 1993-ban szólókarrierbe kezdett. Ekkor jelent meg első önálló lemeze Karcolatok címmel.

Pályájának harmincadik évfordulóját Ákos és zenésztársai az Operában ünnepelték.
A koncertről nem hiányozhatott Dorozsmai Péter dobos és Fekete Tibor basszusgitáros sem, akik Ákos szólókarrierje kezdetekor pártfogásukba vették a fiatal énekest.
Ákos az Operaházban
Kevesen vitatkozhatnak azzal, hogy Ákos az elmúlt harminc év egyik legelismertebb énekese, akinek koncertturnéit folyamatos telt házak és ráadáskoncertek kísérik a mai napig.
Az Operaházban megtartott dupla koncertre is hetekkel korábban elkelt minden jegy.
Egy jubileumi esemény kapcsán érdemes feltenni a kérdést, hogy mi is lehet Kovács Ákos három évtizedes sikerének a titka. Minden bizonnyal az, hogy olyan dalokat ír, amelyek őszinték és hitelesek, amelyekkel nemcsak az előadó, hanem a közönség is azonosulni tud. Ez lehet az oka annak, hogy sok éve képes megszólítani és megtartani közönségét. Az előadói misztikum része lehet az is, hogy egyszerre képes megújulni és megőrizni azokat az értékeket, amelyeket dalaival képvisel. Így a közönség egyszerre érezhet nosztalgiát és kaphat vadonatúj zenei és vizuális élményeket. Ezek az állandó kísérletezések, áthangszerelések övezték az Operában tartott koncertjét is, ahol két rövid vers, kórus és komolyzenei kíséret keretében új formában elevenedtek meg dalai.
Mindez olyan játékosságra, gondosságra és megújulási szándékra vall, amely sajnálatosan kevésbé jellemző a hazai könnyűzenei műfajban alkotókra.
Ákos az Operaházban dalainak régi üzeneteit kívánta érettebb formában elmondani. Az első felvonás elején és végén elhangzó versek keretet, súlyt, kiegészítést adtak az ott elhangzó dalválogatáshoz. Így igyekezett más kapukon beférkőzni a hallgatósága szívébe, átadni valamit a művész létkérdéseket boncolgató, kimondhatatlan világából. A Harminc év című jubileumi koncertműsor semmiképpen sem nevezhető retrobulinak. Ákos első albumáról, a harmincéves Karcolatok-ról is csupán két dal hangzott el (Hello és a Keresd meg a lányt), azok viszont elementáris erővel ragadták magukkal a hallgatóságot.