Egy több évtizedet felölelő jubileumi koncert kapcsán felmerül az a kérdés is, hogyan lehet egyáltalán olyan dallistát összeállítani, amely hűen tükrözi a hosszú évek munkásságát. Mi lehet a rendezőelv, mi adhatja a zenészek és a közönség közös metszéspontját. Könnyű belátni, hogy a műsoridő véges, nem fér bele minden. Ákos esetében ez kifejezetten érvényes, hiszen közel kétszáz dalt szerzett. Ha csak a szólólemezek névadó dalait eljátszották volna, már az is kiadott volna egy önálló koncertet.
Az előadás alatt azonban kirajzolódott egy másik rendezőelv, amely a különböző évtizedekben szerzett dalok esszenciáját összhangba hozta. Ákos kifejezetten ügyelt arra, hogy belső tartalmait tekintve egységes repertoárt alakítson ki. Ez meglátásunk szerint jól sikerült, mivel az életmű azon részletei kerültek a reflektorfénybe, amelyek talán kevésbé felkapottak. Talán ez az oka, hogy az Ilyenek voltunk, az Ikon, a Keresem az utam és sok más, nagyközönség által ismert Ákos-sláger sem hangzott el az estén. Ugyanakkor szólnunk kell arról is, hogy egyáltalán nem hiányoltuk őket, mert sok más értékes dalt és tartalmas műsort kaphattunk cserébe.
Hallhattunk olyan ritkán játszott angol nyelvű dalokat, mint például az 1994-es albumról a Swimming (I Dive Into You) című vagy éppen a kiváló hangszerelésben életre kelt Titok, Menekülj és Átkozz el című szerzeményeket.
Ákos egy évtizede gyakorta játssza egyes dalait rövidítve, egymáshoz illesztve, ahol ezt a ritmus és a mondanivaló megengedi. Ezek az „összevágások” az operaházas koncerten meglehetősen merészre és erősre sikerültek. A Minden élet és a Felemel című dalok érzékeny összeillesztésével bensőséges, minden ember számára érvényes üzenetével megríkatta a közönséget.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!