A nápolyi öbölben található Castellammare városától, Athénon, majd Jeruzsálemen keresztül, Baalbek hatezer éves cédrusáig kalandozunk a művésszel. Csontváry monumentális képei, mesteri ecsetkezelése, a lélek erejétől izzó színei most a Magyar Zene Háza Hangdómjában varázsolják el a látogatót. A terem adottságainak köszönhetően – hiszen a dóm-kupola hangokat ad ki és egyben vetítővászon is – még nagyobb intenzitással, még közelebb hozza hozzánk Csontváry látomásszerű világát. A tér közepén ülve, a képeket nézve megelevenedik a hangzó világ, benne a természet hangjai és a komponált zene. Egyedülálló alkotás, amelynek határtalanok a lehetőségei.
Csontváry művészete
A Zene Háza honlapján a következőt olvashatjuk a művészről: „Látvány vagy látomás? Sokan feltették már ezt a kérdést Csontváry Kosztka Tivadar festményei láttán. A magyar művészettörténetben egészen egyedinek és különcnek tartott művész képei senkit sem hagynak közömbösen. Festői zsenialitása, saját maga által is táplált mítosza, miszerint egy égi kinyilatkoztatást hallott: Te leszel a világ legnagyobb plein air festője, nagyobb Raffaelnél! – meghatározta egész művészetét. Rajongott Raffaello és Munkácsy Mihály műveiért, Münchenben Hollósy Simon festőiskolájában, majd a párizsi Julian akadémián képezte magát, hogy végül kialakítsa senkivel nem összetéveszthető «csontvárys» stílusát.
A soha nem látott tájakkal ébren tartott álmok, s az éghez irányított valóság, az élő természet szürrealizmusba hajló ábrázolása művészetének egyik kulcsa. A naputat, a nagy motívumot és a misztikumot kereste és úgy vélte, ezt csakis keleten, a Levante országaiban találhatja meg.
A XX. század fordulóján több utazást is tett az Olaszországtól keletre eső tartományokba, követve az egyre népszerűbb ázsiai turistautak vonalát. Athén, Konstantinápoly, Baalbek, Damaskus, Nazaret, Jerusalem, Kairo – egy 1901-ben kiadott berlini bedekker címlapjának felsorolása a festő ihlető helyszíneinek szinte teljes katalógusát nyújtja.”
A művész ismert és kevésbé ismert képeit láthatjuk ezen az utazáson, amelyeket az egyes helyszínekhez kötődve nagy nevű magyar és külföldi előadók által írt és előadott szerzemények kísérnek.
Az olasz Faraualla és a Fratelli Mancuso canzonéit, Varga Veronika és a Esperia zenekar népszerű rebetikója követi, majd Jordi Savall és a Faran Ensemble idézi meg Jeruzsálemet, végül Dhafer Youssef és Kalamár Ádám éteri zenéje zárja a kört. Az 1907-ben festett Magányos cédrus című festményével zárul a vetítés, amely talán a legismertebb műve.
