A magyar dráma napja alkalmából bemutatott Az év novellái című kiadványban 23 kortárs író alkotása olvasható, köztük a Halottunk van című novella is. Szerzője, Megyeri Edit Tünde Kárpátaljáról származik, s ez a novellájában is megjelenik. – A novella jellegzetesen kárpátaljai, mert a Szovjetunió évtizedei, majd az azt követő átalakulás, az idegen kultúra behatása alapvetően rányomta a bélyeget az ottaniak életére. A szovjet években sem volt könnyű, de mégis csak volt egyfajta törvényesség, keretek voltak, az állam nagyon is érezhetően létezett. A rendszerváltozást követően az állam gyakorlatilag teljes mértékben kivonult az emberek életéből, és helyette semmit nem tudott kínálni, csak az anarchiát – mondta a Magyar Hírlapnak az írónő.
A kárpátaljai múltra és jelenre reflektál az abszurd helyzetet megjelenítő novella is, az abban jelen lévő ironikus humor például, mint mondja, az ottani emberekre valóban jellemző.
Felteszem, abból a nehéz sorsból adódik, amely az elmúlt száz évben kijutott nekünk. Humor és önirónia nélkül nagyon nehéz lenne túlélni ezeket a tragikus szituációkat. Azt a fajta búslakodást, szomorkodást, amely jellemző a magyar társadalomra, Kárpátalján soha nem tapasztaltam
– mondta Megyeri Edit Tünde.
A diplomaszerzése óta Magyarországon élő alkotó írásaira, nyelvezetére is hatott az itteni közeg, de, mint mondja, inspirálta is, hogy „Kárpátaljáról valamilyen formában lenyomatot hagyjon, megpróbálja megőrizni azokat az impressziókat, amelyeket ott szerzett, és amelyek itt hiányoznak, vagy már onnan is eltűntek”.
Az írónő tartja a kapcsolatot más kárpátaljai magyar írókkal, így Dupka Györggyel, Vári Fábián Lászlóval és Gerzsenyi Gabriellával, de más művészekkel is, például barátjával és volt osztálytársával, Szűcs Nellivel, a Nemzeti Színház színésznőjével, valamint annak férjével, Trill Zsolttal is.
Az orosz–ukrán háború miatt aggódik az otthon maradt rokonaiért, ugyanakkor a helyzet íróként inspirálja is, így született például háborúellenes, Nem kell félni című esszénovellája is. Egy másik, jelenleg még kéziratban lévő munkája négy kárpátaljai nőnek a sorsáról szól, megjelenik benne mindaz a sorstalanság, amelyet a rendszerváltozás nyomán meg kellett hogy éljenek. „Ez egy nagyon megrázó, tragikus írás, amellyel most ott tartok, hogy megfelelő kiadót és szerkesztőt keresek, akivel még dolgozni lehet rajta” – árulta el.
Borítókép: Megyeri Edit Tünde (Fotó: Magyar Hírlap/Török Péter)
