Jü Hua új könyvéről, A véradó krónikájáról

Meggyőződésem, hogy Jü Hua – jelen kiadás szerint nevének írásmódja: Yu Hua – a legnagyobb élő kínai írók egyike, legalábbis azok közül, akiknek művei más nyelven, nyelveken is megjelennek. Korábban számos könyvéről írtam (Testvérek, Élni, A hetedik nap, Kína tíz szóban) lelkesen, és most A véradó krónikája következik – amelyről szintén csak szuperlatívuszokban lehet szólni.

Kínai gyerekek és egy nagyvonalú turista a hatvanas évekből (Forrás: Fortepan) 

Felkavaró és megható jelenetek követik egymást sorban, a szülői önzés és önfeláldozás, a házasság, a hétköznapokban, a szinte lehetetlen életkörülmények között való boldogulás krónikái keverednek egymással, mindig jó ütemben, pompásan megírt, a végletekig részletes mondatokkal: „Xu Yulannak kicsordultak a könnyei. Összehajtogatta a pénzt, becsúsztatta a ruhája zsebébe, azután felelemelte a kezét, hogy letörölje a könnyét. Először a tenyerével simította le az arcáról, azután pedig az ujjával morzsolta el a szemzugában lévőket.” 

Yu Hua videoüzenetben köszönti a magyar olvasókat (Forrás: Facebook/Kortárs Kínai Írók)

Dermesztő a másik jelenet, amikor a kulturális forradalom idején az egyszer megbotló feleségnek nemcsak az utcán és az ítélkező forradalmi tömegek előtt kell bűnbánatot gyakorolnia és megszégyenülnie, hanem a lakosság nyomására otthon (!), családja körében is „bírálati gyűlést” kell tartani. Férje ezt mondja neki: „– Xu Yulan, valljál be mindent a fiaidnak ezzel a »dologgal« kapcsolatban! Xu Yulan lehajtott fejjel ült. – Hogyan is mondhatnám én ezt el a fiúknak? Hogyan is tudnék beszélni erről? – kérdezte halkan. – Ne úgy tekints rájuk, mint a fiaidra, hanem mint téged bíráló forradalmi tömegre – válaszolta Xu Sanguan.” 

A könyv borítója (Forrás: Noran Libro Kiadó)

Minden Jü Hua-regény elolvasása után napokig tépelődöm, és arra jutok, a végső tanulság az, mennyi mindent kibír az ember. Csak hát kérdés, elég-e ennyi az értelmes(nek nevezhető) élethez?

 Aligha. Viszont ha erről olyan mesélői mestertudással tud beszélni valaki, mint Jü Hua – na, az már tényleg valami. Éppen ezért nem csak A véradó krónikáját, hanem a szerző össze magyarul megjelent művét ajánlom – akár többszöri – elolvasásra.

Yu Hua: A véradó krónikája. Fordította: Zombory Klára. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2021.  

Borítókép: Kínai család 1958-ban (Forrás: Fortepan)