− A kiállítás címe Martin Malia történészhez köthető, aki a totalitárius diktatúrákat, azon belül is a Szovjetunió történelmét kutatta. Úgy gondoltuk, hogy ez foglalja össze leginkább a kiállítás mondanivalóját, amely rendhagyó több szempontból is, hiszen
a Terror Háza Múzeum elmúlt huszonegy évében nem volt még példa arra, hogy kortárs művészeti tárgyakat mutassunk be,
és ezek ráadásul a hetvenes években kialakult pop art jeles képviselőjétől, Sam Havadtoy-től származnak − magyarázta Fekete Rajmund, a tárlat kurátora, történész, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója, aki hozzáteszi, a szobrok mögé helyezett idézetek kiválóan illusztrálják azt, hogy ez a korszak mennyire volt egyszerre félelmetes, gyűlöletkeltő, és mindemellett sok esetben − pláne a mai korban − már-már komikus is.
− Egy kicsit másfajta szemléletet kellett itt megmutatnunk intézményi szinten, mivel mégiscsak egy kortárs alkotó produktumáról van szó, aki a művészetén keresztül reflektál arra a korszakra, amibe ő beleszületett, kifigurázza, kineveti őket. A múzeum részéről pedig szeretnénk érzékeltetni, hogy mi már leküzdöttük a múltunk ezt a sötét fejezetét. Itt állnak ezek a történelmi alakok kikarikírozva, kicsipkézve, a hazugságtól megnőtt orral, erejüktől megfosztva, jelképezve, hogy nincs már hatalmuk fölöttünk, hiszen függetlenek, szabadok vagyunk és azok maradunk − összegezte a kurátor.
A beszélgetéshez Sam Havadtoy is csatlakozott, aki lapunknak elmesélte, hogy bár 1952-ben Londonban született, 1956-ban már Magyarországon élt családjával. − A szocializmus szellemisége folyamatosan ott volt körülöttünk. Lenin- vagy Sztálin-kép lógott mindenhol, kisdobosok, úttörők voltunk. Az persze nem volt kérdés, hogy mi hiszünk-e ezekben a eszmékben, ez társadalmi szinten volt elvárt.
Mindemellett azért nagyon tisztában voltunk a rendszer hazugságaival. Én például nem tanulhattam tovább az angol állampolgárságom miatt, egyfajta osztályellenségnek számítottam − összegezte Havadtőy Sámuel, aki Auschwitz után a Terror Háza Múzeumot tartja az egyik legmegrázóbb emlékhelynek. − Amikor a fiatalok végignézik ezeket a rettenetes képeket, történeteket, szerintem kétféle reakciójuk lehet, egyrészt, hogy „ehhez nekem semmi közöm, ez előttem történt”, másrészt depresszióssá válnak a szívfacsaró látványtól.
Épp ezért fontos volt nekem, hogy olyan műtárgyakat készítsek, amelyek ezt a sokkot oldva egy kis felszabadulást eredményezzenek.
Régen minden háztartásban helyet kapott a csipketerítőn egy Lenin- vagy Sztálin-szobrocska, gondoltam, megfordítom a dolgot, így kerültek ezek a személyek a csipke alá.
A büsztökön kívül a világhírű képzőművész két friss festményét is megcsodálhatják a látogatók, amelyek mögött igen érdekes történet bújik meg.
− Olaszországban, Monzában állítottam ki 2017-ben a három Lenint, amikor is a kiállító múzeum igazgatója átküldött egy cikket. Ez arról szólt, hogy az Ermitázsban elkezdtek restaurálni egy Lenin-festményt, amelynek a hátoldalán felfedeztek egy addig rejtett, Miklós cárt ábrázoló portrét. Szerintem ezzel akkor hatalmas kockázatot vállalt Vlagyiszlav Izmajlovics, aki Igor Galkin 1896-os cári portréjára alkotta meg Lenin képét. Ezeket alkottam újra két külön vásznon, természetesen csipkével borítva − fogalmazott a képzőművész, aki a kiállításon látható három süket, vak és néma Lenin-büsztöt az általa nagy becsben tartott intézménynek adományozta.
A videót készítette: L. Szabó Fruzsina
Borítókép: Sam Havadtoy 1971-ben hagyta el az országot (Forrás: Terror Háza Múzeum)
