A megújult debreceni Csokonai Nemzeti Színház Puccini Bohéméletét mutatja be első operaként október 7-én. A premiert megelőző sajtófotózáson hamar kiderült, hogy akusztikailag is kitűnő munkát végeztek a teljes felújítás szakemberei. Hiszen a kakasülőn ugyanolyan jól hallatszottak az olasz mester gyönyörű dallamai, mint akár a földszinti nézőtéren, sőt még az apróbb módosításokat végző színházi szakemberek szóváltását is kitűnően lehetett érteni.
Az Henry Murger regényéből készült opera, amelynek szövegét Luigei Illica és Giuseppe Giacosa írta, alaposan túlszárnyalta a romantikus mester művének népszerűségét. Állandó darabja lett a világ vezető operaházainak is.
Ebben a században Debrecenben ez már a második rendezés, amelyben gyönyörködhetünk. Ezúttal Szikora János rendezte, akinek megbízása telitalálat volt. Őt ugyanis ezzel az operával vezették be tanárai, Békés András, Nádasdy Kálmán és Petrovics Emil az opera világába. Azóta is szívügye ez a mű, olvasatának alapgondolata: Csak akkor szembesülünk az élet nagyszerűségével, amikor már vége van.
A négy felvonásból háromban tél van, a szereplőket hideg, szegénység, nélkülözés sújtja őket, de szerelmesek, boldogok.
A negyedikre beköszönt a tavasz, minden kivirágzik, de lelkükbe a halállal együtt bevonult a tél, elvesztették a szerelmet, a szerelmest.
Szikora János rendezése klasszikus, a két karmester, Kesselyák Gergely és Somogyi-Tóth Dániel úgy szólaltatja meg az operát, ahogyan Puccini megírta.
A jelmezek is korhűek, üdítő ezt látni, amikor más színpadokon Wagner Wotanja lódenkabátban jelenik meg és Händel Xerxese edzőcipőben és jogging-ban ölelget egy gördeszkát, szerelmese gyanánt. Egy kicsit azért meglepő, hogy a négy bohém jóbarát mintha ugyanabban az egyenruhában fáradoznának a kályhába történő begyújtással Rodolphe drámájának kéziratával.
A főszereplőknek nem újdonság a Bohémélet, akár magyar, akár olasz (mint most) nyelven kell énekelniük.
Létay Kis Gabriella már harmadik rendezésben énekli Mimi szerepét, Balczó Péter pedig – a romantikus olasz operák sorában – már sokadjára. Tizenkét évvel ezelőtt éppen Debrecenben volt Rodolphe a keleti végeken a kétezres évek elején feltűnt énekes. Mindketten kiválót alkotnak, hangjuk gyönyörűen csengett a kiváló akusztikájú színházteremben. Ugyancsak elmondható ez a többi szereplőről is. Üdítő színfolt a kóristák között a Lautitia Gyermekkórus.
Borítókép: Ma mutatják be a Bohéméletet a felújított Csokonai Nemzeti Színházban (Fotó: Gálos Mihály Samu)
