A Kiskunsági Nemzeti Park területén található egykori faluhely ma már mezőgazdasági terület, ahol annak idején napraforgót termesztettek. A kutatók számára egyértelmű volt, hogy érdemes ásatásokat végezni, ugyanis a templom körvonalai már korábbi légi felvételeken is kirajzolódtak a kegyhelyet körülvevő, mintegy két méter mély árokkal együtt. Utóbbinak egy részletét is kibontották a múltkutatók, akiknek munkáját Szabóné Lantos Andrea, a kalocsai Viski Károly Múzeum régész-történésze irányította.
Mit találtak a régészek Miklapusztán?
Az Árpád-kori templom félköríves szentélyzáródású volt. A középkori 15×7 méteres, szögletes szentélyzáródású, pillér alapozású templomot a XV. században is bővítették, és a déli oldalához csatlakozott egy kis sekrestye. Valószínűsíthető, hogy egy kis tornya is volt a templomnak, melynek feltárása során bronz harangtöredékek is előkerültek
– mondta el az ásatás vezetője a Baon stábjának. A szakértő azt is hozzátette, a templomon belül mintegy harminc, különböző rétegződésű sírt tártak fel.
A templomban nagyon sok égésnyomot találtak, valamint az összeolvadt bronztárgyak mellett előkerült egy elszenesedett végű gerenda is, ami beszakadhatott egy pusztító tűzben. Egy fából készült tartóoszlop maradványait is megtalálták, ami szintén igen jelentős leletnek számít.
Miért jelentős lelet egy elszenesedett gerenda?
Azért, mert a fa az az anyag, amely a leghamarabb lebomlik, s így vizsgálhatatlanná válik. Ebben az esetben az égés, az elszenesedés őrizte meg a gerendát az utókornak mintegy hétszáz éven át. Segítségével a régészek olyan következtetésekre juthatnak, mint a korabeli famegmunkálás technikái vagy akár a kereskedelmi kapcsolatok – ha esetleg az adott anyag nem a régióból származik.
A falu területéről Árpád-kori, a mostani templomon belüli feltárás során pedig szinte minden korszakból találtunk pénzérméket egészen a XIV–XV. századig
– tette hozzá Farkas Ferenc műtárgyvédelmi asszisztens, aki egy buzogány megmaradt darabját, egy szépen mintázott ezüst pecsétgyűrűt és igen ritka, középkori üvegmaradványokat is mutatott.
Milyen volt egykor a templom?
A miklapusztai templom mészkőből, téglából épült, a tetőzete cserép volt, de az építőanyagait elhordták a későbbi idők során odatelepülők. A kutatás során festett vakolattöredékekre és egy keresztelőmedence darabjaira rábukkantak a térképeken Harangláb néven jegyzett határrészen. Az 1500-as évek közepén készült összeírásokban azonban már lakatlan pusztaként említik a területet.
A most feltárt templommaradványt az ásatást követően visszatemetik, a leletanyag pedig a kalocsai múzeumba kerül.
Manapság nagy ütemben történnek ásatások, és sok olyan rom, maradvány kerül elő, ami évszázadokon keresztül rejtőzködött – mint például a Tomajmonostora határában feltárt egyházi épület.
Önkéntesek is segítették a feltárást
Miklapuszta középkori templomának feltárása szeptember 18-án kezdődött. A kalocsai szakemberek mellett bekapcsolódtak a munkálatokba a bajai Türr István Múzeum munkatársai és az Szegedi Tudományegyetem régészhallgatói. Két-két apostagi, illetve hartai önkéntes is segítette munkájával a feltárást. Fontos szerepük volt a közösségi fémkeresősöknek, a geodéziai adatokat pedig Körmendy László és Buczkó Gábor dolgozták fel. A feltárás térinformatikusa Pánya István, a kecskeméti múzeum munkatársa. A Dunatáj Közalapítvány a földmunkákban segített, akárcsak az Állampusztai Mezőgazdasági Kft. A község önkormányzata pedig a szállást biztosította a szegedi régészhallgatóknak.
