A Szovjetunió megszűnt, és a kilencvenes évek eleji nyomorban a kárpátaljai magyar társadalom a színház mellé állt. Az első évadokban Illyés Gyula Bál a pusztán, aztán a Godot-ra várva és a Szentivánéji álom című darabokat játszotta a társulat. Vidnyánszky Attila elmondta, a közönség mintegy hetven százaléka akkor látott először színházat. – Úgy voltam vele, hogy ha elrontjuk őket, akkor azt mi csináltuk.
Egyszer csak megérintettük a szívüket, és ragaszkodni kezdtek a színházhoz
– fogalmazott az igazgató.
Verebes Ernő dramaturg felidézte, hogy a kilencvenes évek elején találkozott Vidnyánszky Attilával, Jugoszlávia szétesésének időszaka volt ez. – Délvidékre hívták meg Attilát, először Jeles András asszisztense lett volna, de úgy alakult, hogy ő rendezte meg a darabot, ami nagy siker lett. A kilencvenes években a délszláv háború miatt egy időre kiestem a szakmából, tanítottam, bujkáltam. Valahogy túléltük azt az időszakot. Visszatekintve annak a találkozásnak és Attilának köszönhetem, hogy színházi ember lett belőlem.
Bérczes László rendező már a kétezres években csatlakozott a társulathoz, ő volt az első vendégrendező, aki végigvitt egy előadást.
– Ott volt rajtam annak a felelőssége, hogy ezt nekem végig kell csinálnom. Érdekes volt látni a társulat összetartását. Azok is bejöttek rendszeresen a színházba, akik éppen nem játszottak: ott éltek egy közösségben. Ilyennel korábban nem találkoztam. Igazi családba kerültem.
Egyszerre az életigenlés és a lét szélén való kivetettség állapota volt az, amit megtapasztaltam ott
– emlékezett a rendező.
A színháznak – amely a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház nevet kapta – a jelenlegi igazgatója Sin Edina, aki elmondta, tízéves gyerekként a szurkolói oldalról találkozott ezzel a társulattal. – Nyitott és emberi dolgok történtek. Igazgatóként számomra fontos, hogy a színház ősi küldetését megtartsuk. Erős testvériségre épülő közösséget építünk. A háború kitörésekor igazán nagy súlya lett a színháznak.
Összekapaszkodtunk a társulaton belül és a Nemzeti Színház társulatával együtt.
A tőlünk telhető legnagyobb munkával tesszük a dolgunkat, és hisszük, hogy a harang meg fog szólalni – mondta az igazgató.
Borítókép: Kerekasztal-beszélgetés a Nemzeti Színházban (Fotó: Teknős Miklós/Magyar Nemzet)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!