„A lehető legjobbnak lenni magamhoz képest”

Szebényi Dániel neve eddig sem volt ismeretlen a könnyűzene, a jazz és a rock világában mozgóknak, most viszont új dalokkal, önállóan mutatkozik be a zenekarával november 17-én az Instantban. Az Artisjus- és Petőfi Zenei díjas előadóval, akit egyebek mellett a godfater. nevű formációból is ismerhetünk, arról beszélgettünk, hogyan érzi magát szövegírói szerepkörben és mit jelent neki egy színpadon állni Tátrai Tiborral vagy Presser Gáborral.

Szebényi Dani énekes, zongoristá Budapest 20231113 Magyar Nemzet Fotó: BachPekaryMate

– Nagyobb súlya van a leírt szónak?

– Igen, talán nagyobb a súlya, mint mikor az ember egy hangszerrel „bohóckodik” a színpadon. Ültem a szövegek felett, és sokáig nem is mertem vállalni azokat mások előtt. Lehet, hogy ez balgaság volt, de ezek mégiscsak a belső világom legrejtettebb zugai, még akkor is, ha a végeredmény egy egyszerű gyerekmondóka. Nem gondoltam túl a rímeket, és nagy költői képeket se kell keresni a szövegeimben, de önazonosak, és azt hiszem, ez a legfontosabb.

Szebényi Dani szerint a szövegírás ugyanolyan, a lélekhez nagyon közel álló folyamat, mint a muzsikálás (Fotó: Bach Máté)

– Nemrég érkezett vissza Amerikából, járt a country fellegvárában, Nashville-ben, de a rock and roll és soul bölcsőjébe, Memphisbe is ellátogatott. Milyen élmény volt közel lenni e műfaji origókhoz?

– Nagyon jó, ahogy a zenét kezelik ezeken a helyeken. 

Ha Nashville főutcáján végigmész, élő zene szól mindenhonnan. Minden nap három-négy zenekar játszik egy-egy klubban, egészen elképesztő.

Ugyanúgy Memphisben, ha a Beale Streeten végigmegy az ember, egymás hegyén-hátán talál ott bluesklubokat. Délután négykor elkezd játszani egy blueszenekar, aztán hatkor egy másik, majd nyolckor és tízkor. De hasonlóan működnek a New York-i jazzklubok is. Van egy vibráló zenei élet, ami egyébként szerintem Budapesten is alakul.

– Milyen a budapesti klubélet?

– Azt vettem észre, hogy minden héten legalább négy-öt jam session, sok kis klubkoncert van Budapesten, ami azt mutatja, hogy kialakult egy olyan underground közeg, amelynek igénye van az élő zenére, az ilyen típusú koncertekre.

– A bemutatkozó koncert után mi a további terve az új projekttel?

– Konkrét terv nincs vele, de azért három-négy havonta szeretnék játszani ezzel a formációval, és nagyon örülnék, ha egy-két művészeti fesztiválra is eljutnánk. De a nyár fő fókusza mindig a godfater.-en van, készül a lemez, írjuk az új dalokat.

– Az új godfater.-lemez mikorra várható?

– A héten is megyek Tátrai Tiborhoz átnézni egy dalt, Borlai Gergő is írja a nótákat. Februárban lesz egy koncertünk, abban a felkészülési folyamatban fogjuk összepróbálni a dalokat, eljátsszuk a bulin az összes új szerzeményt, és utána fogjuk felvenni őket.

– Felkerül rá a Közép-európai Hobo Blues III?

– Én szeretném, mert nekem nagy kedvencem, de a zenekarban megoszlanak a vélemények arról, milyen dalok szerepeljenek a lemezen. Nem biztos, hogy annyira illik hozzánk ez a nóta, de meglátjuk.

– Egy interjúban úgy fogalmazott, hogy igyekeztek megtanulni azt a nyelvet, amin Tátraiék „beszéltek”, mint mondta: „Ily módon már azelőtt ismertük egymást, mielőtt konkrétan megismertük volna egymást.” A godfater.-koncertek bizonyítják, hogy a „Tátrai-nyelvjárást” valóban ismeri, de mennyire ismerte Presser Gábor nyelvjárását? Szeptember végén háromszor is színpadra léphetett vele az Arénában.

– Nem okozok nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, hogy az első próbákra – legyen szó akár Tiborról, akár Presser Gáborról – kissé berezelve érkeztem, hiszen példaképekről, zenei ikonokról van szó. Ugyanakkor azt vettem észre, hogy ha izgul is az ember, hamar bevonják őt, és segítenek neki az oldódásban. Fontos, hogy nyitottak a másik ember és az új dolgok felé egyaránt. 

Tátrai Tibor hetvenévesen alapított egy új zenekart, ez egy hatalmas dolog szerintem. Presser Gábor hetvenöt évesen végigcsinált egy tripla Aréna-koncertet úgy, hogy közben a Pinokkiót is készíti a Vígszínházban.

Tette ezt olyan elegáns módon, hogy le a kalappal. Mindenkiből kihozta a legjobbat, csodálatos belső élet alakult ki már a próbák alatt is. Szerintem óriási dolog, hogy 2023-ban ezek az emberek alkotnak, a legegyszerűbb ajándék nekem, hogy ilyen közelről megtisztelhetem őket. Szóval persze, izgulok ezekben a szituációkban, de igyekszem mindenemet odaadni, és a lehető legtöbbet kihozni magamból. Egyébként is ez a mottóm: a lehető legjobbnak lenni magamhoz képest.

Borítókép: Szebényi Dániel (Fotó: Bach Máté)