Rachmaninov egész életében őrlődött a sikerek és kudarcok, a régi zenei nyelv és az új igények között. Az 1926-ban befejezett IV. zongoraverseny afféle „fekete bárány” a versenyművei sorában: keveredik benne a posztromantika, az avantgárd és a Gershwin-féle amerikai zene nyelve.
A Kossuth-díjas zongoraművész így vall Rachmaninov négy zongoraversenyéről:
Mámoros állapotba kerül tőlük az ember, az első öt-hat perc után úgy érzem, az ujjaim szinte maguktól játszanak, és én, az előadó egyszerre magam is hallgató leszek
– vallja a Kossuth-díjas zongoraművész Rachmaninov négy zongoraversenyéről.
A koncerten meghallgathatjuk még Glinka Ruszlán és Ludmilla című művének nyitányát, valamint egy emblematikus művet, Beethoven III. Eroica szimfóniáját. Nagy feladat az előadónak e szerteágazó zenéket értelmezni, átadni. Balázs Jánosnál, aki néhány éve két estén eljátszotta Rachmaninov összes zongoraversenyét, valamint a romantikus nagyzenekari hangzás legkifinomultabb hazai képviselőinél, Keller Andrásnál és a Concerto Budapestnél keresve sem találhatnánk erre avatottabb tolmácsolókat.
A rendhagyó eseménynek a kecskeméti Hírös Agóra ad otthont, a koncert egyben a Filharmónia helyi Kodály-bérletének évadnyitó koncertje is.
