– 1918. december 1-je mind a magyar, mind a román nemzet számára sorsdöntő pillanat. A magyarság azóta Erdély elvesztésére, a románság az ígéret földjének elnyerésére emlékezik minden évben ezen a napon. December 1-je kinek gyász, kinek örömünnep. Olyan dátum, amelyben Magyarország és Románia legsúlyosabb történelmi ellentétei sűrűsödnek – mondta felvezetőjében Major Anita.
A film két alkotója Margittai Gábor és Major Anita, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Magyar Összetartozás Intézetének igazgatója és igazgatóhelyettese,
akik egyedüli magyar forgatócsoportként vettek részt 2018. december 1-jén a centenáriumi ünnepségen Gyulafehérváron.
A dokumentumfilmben láthatjuk, ahogy románok önfeledten ünneplik a századik évfordulót, történelmi sikereikről énekelnek, miközben a magyarok elmenekülnek a városból, hogy ne kelljen ezt átélniük. Bemutatnak olyan, egykor magyarok lakta települést is, ahol mára csak románok maradtak, a magyaroknak az emlékét pedig szinte teljesen kiradírozták.
A beszélgetés moderátora és részben tolmácsa a ma már Magyarországon élő, de székelyudvarhelyi születésű, József Attila-díjas író, költő, műfordító, Lakatos Mihály volt.
A diskurzusban körüljárták december 1-jének a témáját a következő kérdésekre keresve a választ:
Mi vezetett el idáig? A magyarok vesztették-e el Erdélyt vagy a románok nyerték meg azt? És mindennek mi lett a drámai következménye száz év alatt a magyarságra nézve?
– Négy éven át forgatva, bevett munkamódszerünkkel, a történelmi oknyomozással filmre vittük magyar, sőt szalonképes román nézőpontból is, pontosan mi történt 1918. december 1-jén, amikor Gyulafehérváron kimondták Erdély és Románia unióját – foglalta össze Margittai Gábor, aki hangsúlyozta: számára elfogadhatatlan, hogy bárki meghamisítsa a történelmet. Sajnos ilyenre is látunk példát.
– Nem könnyű, de nem is lehetetlen Gyulafehérváron magyarként, felemelt fejjel élni – jelentette ki Gudor Kund Botond református esperes történész, az alkotásban megszólaló Gudor András református lelkipásztor, szórványlelkész fia. Szerinte az együttélés egyik fő szabálya, ha elfogadjuk, hogy a hősök és a történetek mások. Szembeállítás helyett tisztelni kellene őket. – Az igazi történetírás, amikor a hősökről őszintén tudunk beszélni. Lélek kell, megértés, és nagy tisztelet egymás iránt – tette hozzá.
