Vidnyánszky Attila tizenkét éve vezeti a Nemzeti Színházat, éppen idén harminc éve alapította a kárpátaljai magyarság első magyar nyelvű színházát, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházat. Megelőzően a kijevi egyetemen színészmesterséget tanított, ahol rendezőként végzett, és ahova saját maga toborozta a magyar tehetségeket, bejárva a legkisebb falvakat.
Mint azt néhány hete egy kerekasztal-beszélgetésen elmondta, nem hitt eleinte igazán abban, hogy ilyen kis létszámú – 170 ezres – közösségben van elég tehetséges magyar színész ahhoz, hogy a kijevi Film- és Színművészeti Egyetem felkérésére magyar színész osztályt indítsanak. Akkoriban az is képtelen vállalkozásnak hatott, hogy egy kisebbségi magyar ajkú színház meg tud alakulni Kárpátalján. Mégis vannak idők, amikor megnyílik a tér, a rendszerváltozás körüli pár év ilyen volt, amit a fiatal alkotó, Vidnyánszky Attila felismert, és hitével, tehetségével, a színház iránti csillapíthatatlan szenvedélyével elindította a kárpátaljai magyar színjátszást. Mindezt az anyaországról leszakadt, mostoha sorsú településen, ahol a magyarság jelentős része addig nem járt színházban.

Az itthon elterjedt naturalista-realista, szövegközpontú színházzal szemben sajátos formanyelvet alakított ki, kezdettől fogva sajátos teremtő nyelv kidolgozásával kísérletezett, amit ő költői színháznak nevez. Ez a nyelv antropológiai tanulmányútra hív, a jelen viszonyrendszerektől eltávolít, felemel és arra törekszik, hogy valamiképp külső szemlélőként tekinthessünk magunkra az általa alkotott univerzumban.
2000-ben Ukrajnában az év rendezője lett, két évre rá pedig érdemes művész címet kapott. 2002-ben vette át a Jászai-díjat, 2004-ben a Roberto Zucco rendezéséért itthon a Kritikusok díjában részesült, innen pedig rendszeresen szakmai és állami elismerések sorát érdemelte ki az anyaországban is. A legrangosabb állami elismerést, a Kossuth-díjat 2011-ben vette át, és már a Nemzeti Színház vezetője volt, amikor a Pécsi Országos Színházi Találkozón a legjobb rendezés és a legjobb előadás díját vehette át Az Isten ostora című előadásért.
A kilencvenes évek végétől rendezett rendszeresen magyarországi és határon túli színházakban, mások mellett a régi Nemzeti Színházban, a Pesti Magyar Színházban az Újszínházban állított színpadra darabokat, a kárpátaljai társulattal, de sokszor magyarországi színészekkel együttműködve.
A zeneiség ugyancsak meghatározó eleme rendezéseinek, 2004-től a Magyar Állami Operaház vezető rendezőjeként dolgozott, 2006-tól a Csokonai Színház művészeti vezetője volt, 2007 áprilisától igazgatta a színházat 2013-ig. A debreceni igazgatása alatt indította el a máig élő Deszka fesztivál elnevezésű kortárs drámai színházi találkozót. Már a Csokonai Színház vezetése alatt célja volt a kulturális sokszínűség megteremtése, az európai színház képviselőit rendszeresen meghívta Debrecenbe. Egyebek mellett Rizsakov Fodrásznő című előadása vagy Novarina Valére Képzeletbeli operettje is a repertoár része volt.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!