Csernus Mariann mesél. A Jászai Mari- és Kossuth-díjas színművészről minden fórumon megírják, hogy hazánk legidősebb aktív színművésze. Kilencvenöt éves. Éppen most. Októberben töltötte be a száz előtti utolsó kereknek mondható esztendőt. Úgy ül a színpad közepén az ódon szalonasztal mellett, mint nagymama a maga komódja előtt. Olvas. Fennhangon, értő hangsúlyokkal, ki-kikacsintva a közönségre, összenézve az érdeklődőkkel, kuncogva, mikor eltér a Biblia megszentelt szövegétől, s belesző egy-egy mondatot, gondolatot, bekezdést, ami biztosan nem maradhatott volna benne a kanonizált szövegben. Dehát ezért „kettő pont nulla” ez a biblia.
Évek óta műsorra kerülő előadás. A születésnapját ünneplő művésznő az elmúlt négy évtizedben körülbelül 350 alkalommal adta elő saját szerkesztésű estjét, a Vizsolyi Biblia 2.0 című összeállítást.
Mielőtt azonban a darabról mondanék pár szót, hadd meséljem el, hogy nem az egyetlen önálló estje ez Csernus Mariann-nak. A színésznő fényes sikerekkel induló pályáját a hatvanas években megtörte a pártállam logikája. A mellőzött színésznő akkor állította össze önálló estjeinek sorozatát, amellyel bejárta az egész országot. Ekkor született Jászai Mari naplója, a Vizsolyi Biblia 2.0, Liv Ullmann Változások című önéletrajzi naplójának és Simone de Beauvoir A megtört asszony című kötetének egybeszerkesztéséből alkotott kompiláció, no meg persze legnagyobb sikere, Weöres Psyché-je. A művet 1970-től ötszáz alkalommal adta elő, de nemcsak azért szerette, mert a közönség rajongott érte, hanem azért is, mert vele járt Weöres Sándor és Károlyi Amy barátsága.
A most előadott másfél órás darab erős szöveg. A színésznő felolvassa Károli Gáspár bevezetőjét, melyet a maga bibliafordításához írt. Kevéssé ismert, ritkán felbukkanó levél ez. Ám annál tanulságosabb. Mindent elmond a XVI. századi Magyarországról, vagyis inkább az időtlen magyar kultúráról. Aztán Mózes első könyvéből hallunk részletet, a Bírák könyvének egy passzusa következik, aztán Sámuel első könyvének részlete. Ezután versre vált a próza, és következik Dávid LI. zsoltára, majd Ézsaiás próféta könyve, azután egy részlet a Máté írása szerént való evangéliumból, majd egy másik evangéliumi részlet, János könyvéből. Végül Szent János Jelenéséből olvas föl Csernus Mariann, utoljára pedig Pál első, a korinthusiakhoz írott leveléből, és ezzel engedi útjára a nézőket.
Kiválóan megkomponált munka, feszes íve van, végigvezet a biblia világán, Ábrahám feltétlen hitétől, a haragvó, büntető, próbára tevő istentől az önmagát értünk odaadó szeretetistenig. Mégis van ebben a válogatásban valami esetlegesség, valami természetesség, valami egyediség, amitől úgy érezzük, igen, ha a Bibliából mesélt, éppen így válogatott nagymama. A saját igényei szerint, a saját hitének sarokpontjai szerint, s így, miközben a bizonyára teológiai szempontból is kifogástalan válogatást hallgatjuk, mégis azt érezzük, Csernus Mariann kilencvenöt évének, csaknem egy évszázada halmozódó életismeretének minden embersége benne van ebben a szövegben.
Egy interjúban így nyilatkozott,
Nem vagyok vallásos, csak szeretek elbeszélgetni a Jóistennel. Esténként kiállok az erkélyre, mondok neki néhány mondatot.
A Bethlen Téri Színház természetesen kihasználta az alkalmat és az októberben születésnapját ünneplő, s hetvenöt éve színpadon-filmen játszó művésznőt föl is köszöntötte, pontosabban megszervezte, hogy köszöntse őt Szücs Balázs, Erzsébetváros alpolgármestere, Bánsági Ildikó, Kossuth-díjas színművész, barátok, pályatársak. A köszöntést beszélgetés is kísérte, melyen a színésznő felidézett egy-két fontos pillanatot életéből: hogyan lett ő a Veres Pálné gimnázium versmondója, hogyan került Gellért Endre és Major Tamás támogatásával a Nemzeti Színházba, milyen sokat köszönhetett az őt segítő, tanító Tőkés Annának és Somogyi Erzsinek, hogyan vészelte át a mellőzöttség időszakát, hogyan nézett szembe lánya halálával, és hogyan éli idős napjait. Búcsúzóul csak ennyit mondott:
Ha öt évvel ezelőtt azt kértem egy hasonló alkalommal, hogy tíz év múlva találkozzunk, most szerényebb vagyok. Öt év múlva találkozzunk!
Borítókép: Csernus Mariann (Forrás: Facebook/Bethlen Téri Színház)
