Időtlen mesét mond Csernus Mariann

Leül és elkezd mesélni. A néző pedig néhány másodperc alatt elfelejti, hogy az előbb színházba érkezett, kávét szürcsölt a büfénél, igyekezett kellemes társalgóként jó benyomást tenni az ismerősökre, akikkel az előtérben összefutott. Elfelejti, hogy miért és hogyan érkezett, és belezuhan abba a végtelen gyermekkorba, amikor nagymama felütötte a könyvet és belekezdett a világ legfontosabb történeteibe.

Bánsági Ildikó köszönti Csernus Mariannt (Forrás: A szerző felvétele)

A Bethlen Téri Színház természetesen kihasználta az alkalmat és az októberben születésnapját ünneplő, s hetvenöt éve színpadon-filmen játszó művésznőt föl is köszöntötte, pontosabban megszervezte, hogy köszöntse őt Szücs Balázs, Erzsébetváros alpolgármestere, Bánsági Ildikó, Kossuth-díjas színművész, barátok, pályatársak. A köszöntést beszélgetés is kísérte, melyen a színésznő felidézett egy-két fontos pillanatot életéből: hogyan lett ő a Veres Pálné gimnázium versmondója, hogyan került Gellért Endre és Major Tamás támogatásával a Nemzeti Színházba, milyen sokat köszönhetett az őt segítő, tanító Tőkés Annának és Somogyi Erzsinek, hogyan vészelte át a mellőzöttség időszakát, hogyan nézett szembe lánya halálával, és hogyan éli idős napjait. Búcsúzóul csak ennyit mondott: 

Ha öt évvel ezelőtt azt kértem egy hasonló alkalommal, hogy tíz év múlva találkozzunk, most szerényebb vagyok. Öt év múlva találkozzunk!

Borítókép: Csernus Mariann (Forrás: Facebook/Bethlen Téri Színház)