A kiállítás rendezésénél fő szempont volt hogy a kevéssé tárgyalt grafikai életművet mutassuk be a teljesség igénye nélkül – mondta el lapunknak Csizmadia Krisztina, a kiállítás kurátora, a Grafikai Gyűjtemény munkatársa. Azért is tartották fontosnak, hogy az életművet a kezdeti időktől láttassák, mert Keserü Ilonának a rajzolás alapélmény volt, ami végigkísérte fiatalkorát.
Talán leggyakrabban a szív alakú, késő barokk sírkövek ihlette alkotásokat, vagy az erőteljes, színekkel teli méretes vásznakat, esetleg a gubancmotívumot emlegetik Keserü Ilona idehaza, és nemzetközi szinten is elismert művészete kapcsán. Munkásságának egészét összegezni azonban szinte lehetetlennek is tűnik, olyan szerteágazó.
Valószínűleg nem lepi meg az olvasót az sem, hogy 2019-ben a Forbes Magazin őt választotta a 10. legbefolyásosabb, kultúrában jelen lévő nőnek.
Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy mint pedagógus-alkotó is aktívan tevékenykedett már 1983-tól a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán, s ugyancsak Pécsett indította el a Képzőművészeti Mesteriskolát is, amelynek 1991 óta professzora.
A Képzőművészeti Főiskolán Bencze László, majd Szőnyi István tanították, ő mégis a korábbi élményeket, Martyn Ferenc művészetének hatását tartja magára nézve a legerősebbnek, hiszen 13 évesen nála kezdett rajzolni tanulni, s tőle kapta az Európai Iskola impulzusait és az absztrakt művészet alapjait. A Magyar Nemzeti Galéria Önerejű képek című tárlatán éppen a Martynnál eltöltött tanulóévek alkotásaival kezdődik a művek sora, de láthatunk itt színes szitanyomatokat, valamint finom, egyben lendületes tusrajzokat is. Van több olyan tusrajz, mely a meghatározó, 1962–63-as Rómában töltött évben készült például a tetőkről, de van itt ablakban álló önarckép is az Örök Városból. Rómában gazdagodott művészete tovább, innen érkeztek a barokkos formák, a zsilettrajzok, a labirintusábrázolások alapjai, s ide tért vissza később, 2001-ben, hogy lássa a város változó, negyven évvel későbbi arcát – Keserü Ilona ezzel kapcsolatos gondolatait, benyomásait őrzi a Római napló.
Kapunk külön ízelítőt az 1968-os, balatonudvari sírkövekkel való találkozás meghatározta képekből is, ám ezek is olyan, plusz festésréteggel ellátott, Csizmadia Krisztina kurátor által válogatott darabok, melyek eltérnek a jól ismert sírköves motívumot hordozó változatoktól.
A nyolcvanas évektől következtek a színkutatásnak, színspektrum-elemzésnek köszönhető munkák, így az aktuális tárlaton is vannak szivárványszíneket hordozó művek, megjelenik a szín-nyolcas, a térben Möbius-szalaggá alakuló forma, mely egyben a spirált is idézi, hiszen hasonlóan organikus, mint a sírkövek hullámzó motívuma. Olvashatunk a falon elhelyezett rövid összefoglalókban a lehunyt szemhéj mögötti látvány kutatásáról, mely a színkutatás egy további változata, s egyben elvezette Keserü Ilonát a tudomány világához is. 1997-ben Pécsett még egy tudományos-művészeti konferenciára is sor került a színkutatás kapcsán, melyet Keserü Ilona és Grüner György fizikus rendeztek meg.
