L. Simon László: A politizálás paranoiássá teszi az embert
Mostantól hivatalosan levelező tagja az MMA-nak L. Simon László, aki ma délelőtt tartotta meg székfoglaló beszédét Művészi szabadság és intézményi autonómia címmel – olvasható a Mandiner keddi tudósításában.
20230725 Budapest L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója Fotó: Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
L. Simon László székfoglaló beszédében kiemelte: az elmúlt időszakban vele történtek – a World Press-fotókiállítás körüli mizéria utáni elbocsátása a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatói pozíciójából – nyilván más fénytörésbe helyezik a művészi szabadság témáját, ennek ellenére úgy érezte, „mégsem dobhatja be azt a hétköznapi politikai viták dögkútjába”.
L. Simon László szerint a kommunista diktatúra bukása óta közös értékünk a szabadság (Fotó: Bach Máté)
A tudósítás szerint lázadó fiatalságát, akkori avantgardista művészi énjét megidézve L. Simon beszámolt arról, hogy akkor sokszor eljátszott a gondolattal, hogy egy szabályos csatakiáltással – a Talpra magyar avantgarde! aktivista szólamával – fogja „a világba kiáltani szabadságvágyát onnan, ahol Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt”.
Talpra magyar avantgarde!
Saját szellemi fejlődési útját ezt követően politikai pályájával is erősen összekapcsolta, hangsúlyozva, hogy politikai konzervativizmusa és a politika gyakorlata iránti erőteljes érdeklődése arra predesztinált, hogy egy idő után részese legyen a parlamenti munkának is, ami sok ponton átformálta a gondolkodását, valamint mély nyomokat hagyott az arcán és a személyiségén.
L. Simon beszédében felidézte egy korábbi emlékét is, amikor is Tót Endre 2017-es, politikai szlogeneket bemutató tárlata kapcsán elgondolkodott, hogy a rendezés mögött vajon volt-e aktuálpolitikai szándék.
Évtizedekkel a rendszerváltás után nem tarthatunk ugyanott, mind a hetvenes években
Mint fogalmazott: „A politizálás ugyanis paranoiássá teszi az embert, s én akkor már jó ideje a honi politika élvonalában csatáztam.” Elárulta: ugyan értette a kiállítás »Örülünk, hogy demonstrálhatunk« üzenetét, ugyanakkor mégis feltette magának azt a kérdést, hogy „csak nem azt akarják üzenni, hogy két és fél évtizeddel a rendszerváltás után ugyanott tartunk, mint a hetvenes évek végén?”
Egyszerre utasítottam el ezt a politikai identitásomat mélyen sértő narratívát, miközben az eredeti gondolattal és annak vizuális megjelenítési módjaival továbbra is azonosultam. Távolságtartásom oka egyszerű volt: azt gondoltam, a kommunista diktatúra bukása óta eltelt időszakban egyetlen olyan közös értéket élhetünk meg nap mint nap, amely egyértelműen a rendszerváltozás eredménye, ez pedig a szabadság
– magyarázta a Mandiner tudósítása szerint a kultúrpolitikus, aki szerint az azóta eltelt több mint három évtizedben az életünk legnagyobb terhét nem a cenzúra, hanem az öncenzúra jelentette és jelenti mind a mai napig.
Napjaink öncenzúrája a szocializmus öröksége
L. Simon a beszédében arra is kitért, hogy míg napjaink öncenzúrája nálunk a szocializmus öröksége, Nyugaton a neomarxizmus és a woke terméke, a konformizmus pedig a mediatizált globalista világ logikájának egyenes következménye.
Mint mondta: „Napjaink tömegmédián keresztül megfogalmazott politikai szándékai pedig valóban felülírják a tetteket, a művészi kifejezésmódot és gondolatot. Tágabban értelmezve: a választóknak a pártpolitikai szándékokhoz és üzenetekhez való érzelmi viszonya egyre gyakrabban írja felül az alkotói, írói, rendezői, kurátori koncepciót és akaratot, pontosabban azok befogadói interpretációit”.
L. Simon László hangsúlyozta: nem politikai nagygyűlésen, hanem a művészet szentélyében vagyunk, amikor az MMA székházában megjelenünk. Ezt a témát kibontva és az MMA szerepére is kifuttatva feltette a kérdést, hogy vajon lehetséges-e a politikától való függetlenség úgy, hogy egy szervezet az államtól kapja a működéséhez szükséges forrásokat?
Az MMA szuverén alkotók összességét jelenti – művészi szabadság nélkül pedig nincs szuverén alkotó
A kérdésére adott válasza szerint ő úgy véli: a művészeti intézmények automómiája csakis úgy működhet, ahogy a tudományosoké, azaz, alapja a szuverén alkotók összessége. „Csak autonóm egyén képes magas színvonalú művészi tevékenységre is. Autonóm egyén, autonóm művész csak szabad ember lehet. A szabad embereket nem kötik gúzsba olyan megfelelési kényszerek, amelyek szükségszerűen az öncenzúrához és a konformizmushoz vezetnek. Ezért művészi szabadság nélkül nincs szuverén alkotó. Szuverén alkotók közössége nélkül nincs intézményi autonómia. Intézményi autonómia híján illegitim lenne a művészeti akadémia. S ha valóban illegitim lenne az MMA, akkor demokratikus rendszerünk alkotmányos alapjának egy fontos része, végső soron a művészet és a tudomány szabadsága válna kérdésessé” – fejtette ki a művészeti akadémián tartott székfoglaló beszédében a Mandiner tudósítása szerint L. Simon László.
A Mandiner cikkét teljes terjedelmében itt lehet olvasni.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
