L. Simon László: A politizálás paranoiássá teszi az embert

Mostantól hivatalosan levelező tagja az MMA-nak L. Simon László, aki ma délelőtt tartotta meg székfoglaló beszédét Művészi szabadság és intézményi autonómia címmel – olvasható a Mandiner keddi tudósításában.

20230725 Budapest L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója Fotó: Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

L. Simon beszédében felidézte egy korábbi emlékét is, amikor is Tót Endre 2017-es, politikai szlogeneket bemutató tárlata kapcsán elgondolkodott, hogy a rendezés mögött vajon volt-e aktuálpolitikai szándék.

Évtizedekkel a rendszerváltás után nem tarthatunk ugyanott, mind a hetvenes években 

Mint fogalmazott: „A politizálás ugyanis paranoiássá teszi az embert, s én akkor már jó ideje a honi politika élvonalában csatáztam.” Elárulta: ugyan értette a kiállítás »Örülünk, hogy demonstrálhatunk« üzenetét, ugyanakkor mégis feltette magának azt a kérdést, hogy „csak nem azt akarják üzenni, hogy két és fél évtizeddel a rendszerváltás után ugyanott tartunk, mint a hetvenes évek végén?”

Egyszerre utasítottam el ezt a politikai identitásomat mélyen sértő narratívát, miközben az eredeti gondolattal és annak vizuális megjelenítési módjaival továbbra is azonosultam. Távolságtartásom oka egyszerű volt: azt gondoltam, a kommunista diktatúra bukása óta eltelt időszakban egyetlen olyan közös értéket élhetünk meg nap mint nap, amely egyértelműen a rendszerváltozás eredménye, ez pedig a szabadság 

– magyarázta a Mandiner tudósítása szerint a kultúrpolitikus, aki szerint az azóta eltelt több mint három évtizedben az életünk legnagyobb terhét nem a cenzúra, hanem az öncenzúra jelentette és jelenti mind a mai napig. 

Napjaink öncenzúrája a szocializmus öröksége

L. Simon a beszédében arra is kitért, hogy míg napjaink öncenzúrája nálunk a szocializmus öröksége, Nyugaton a neomarxizmus és a woke terméke, a konformizmus pedig a mediatizált globalista világ logikájának egyenes következménye.  

Mint mondta: „Napjaink tömegmédián keresztül megfogalmazott politikai szándékai pedig valóban felülírják a tetteket, a művészi kifejezésmódot és gondolatot. Tágabban értelmezve: a választóknak a pártpolitikai szándékokhoz és üzenetekhez való érzelmi viszonya egyre gyakrabban írja felül az alkotói, írói, rendezői, kurátori koncepciót és akaratot, pontosabban azok befogadói interpretációit”.

L. Simon László hangsúlyozta: nem politikai nagygyűlésen, hanem a művészet szentélyében vagyunk, amikor az MMA székházában megjelenünk. Ezt a témát kibontva és az MMA szerepére is kifuttatva feltette a kérdést, hogy vajon lehetséges-e a politikától való függetlenség úgy, hogy egy szervezet az államtól kapja a működéséhez szükséges forrásokat?

Az MMA szuverén alkotók összességét jelenti – művészi szabadság nélkül pedig nincs szuverén alkotó

A kérdésére adott válasza szerint ő úgy véli: a művészeti intézmények automómiája csakis úgy működhet, ahogy a tudományosoké, azaz, alapja a szuverén alkotók összessége. „Csak autonóm egyén képes magas színvonalú művészi tevékenységre is. Autonóm egyén, autonóm művész csak szabad ember lehet. A szabad embereket nem kötik gúzsba olyan megfelelési kényszerek, amelyek szükségszerűen az öncenzúrához és a konformizmushoz vezetnek. Ezért művészi szabadság nélkül nincs szuverén alkotó. Szuverén alkotók közössége nélkül nincs intézményi autonómia. Intézményi autonómia híján illegitim lenne a művészeti akadémia. S ha valóban illegitim lenne az MMA, akkor demokratikus rendszerünk alkotmányos alapjának egy fontos része, végső soron a művészet és a tudomány szabadsága válna kérdésessé” – fejtette ki a művészeti akadémián tartott székfoglaló beszédében a Mandiner tudósítása szerint L. Simon László.  

A Mandiner cikkét teljes terjedelmében itt lehet olvasni. 

Borítókép: L. Simon László (Fotó: Bach Máté)