A vezető producer egyebek mellett felhívja a figyelmet arra, milyen sokat fejlődött a közelmúltban a magyar filmgyártás. Úgy fogalmaz, hogy ma már olyan technikai és szakmai és anyagi háttér áll rendelkezésre, hogy a világ legnagyobbjai is szívesen dolgoznak Magyarországon. Az Origo Filmstúdióban, ahol a Mesterjátszma készült, mellettük dolgozott Mel Gibson, Emma Thompson, illetve a Dűnére készültek föl.
Ugyanakkor, mivel a Mesterjátszmát eredetileg tévéfilmnek szánták, kisebb költségvetéssel dolgoztak, mint a szokásos mozifilmek. Ezért, meséli Szurmay, sokszor kreatív megoldásokat kellett alkalmazniuk.
A vonat mozgását – ami hitelessé teszi a jeneteket – Amerikában valószínűleg számítógép vezérelte hidraulika biztosítja. Itt négy kollégánk mozgatta a díszletet. Az első nap bizonytalanok voltunk, mennyire kell remegnie a vonatnak. A kis visszanézőn nem lehetett kivenni, ezért fölvittük egy moziterembe a jelenetet és a nagyvásznon már bizony látszott, hogy hm… ha ennyire imbolyog a díszlet, tengeribeteg lesz a néző. Úgyhogy másnap vissza kellett venni a rángatásból…
Az alkotói folyamattal kapcsolatban elmondja, hogy neki, mint vezető producernek személyes ügye volt a film és a társproducerrel, Szabó Mátéval olyan kereteket teremtettek, amibe minden résztvevő bele tudja tenni a maga szellemi erejét. A kreatív munkáról így fogalmaz:
nálunk Fonyódi Tibor írta meg a történetet, aki igazi zseniként dolgozta át az alapnovellát. Másik zseni Tóth Barna, a rendezőnk és persze Másik Szőke András, aki operatőrként élete legnagyobb filmjét csinálta.
A rendezővel kapcsolatban érdekes történetet mesél el: Tóth Barnát a koncepció és a forgatókönyv teljesen magával ragadta.
Kis cetlikre írta a gondolatait, s volt olyan pillanat, hogy a lakásban nem lehetett járni, mert 185 cédula volt a padlón szétterítve. Hetek alatt szűkítette, szűkítette ezt a listát, míg nyolc feljegyzése nem maradt. Ez lett a vonat nyolc kocsija…
Azt is megtudjuk a Mediaworks regionális hírportáljainak felületein megjelent interjúból, hogy a történet is megváltozott a filmkészítés során. Eredetileg ugyanis két barát utazott a vonaton, de végül egy szerelmespár került a fókuszba. Eredetileg lett volna a vonaton egy lázadás, de ahogy alakult a film, kiderült, hogy félrevinné a történetet.
Végezetül arról is beszámol, mennyire meglepték a fiatalabb nézőktől érkező visszajelzések.
Sokáig azt gondoltuk, hogy ezt a filmet nem kell moziban játszani, elég lesz televízióban bemutatni, mert ott fogja megtalálni azt az igényes, elgondolkodásra hajlamos közönséget, amelyiknek majd mond valamit a mi víziónk ötvenhatról, a szabadságról, az emberi értelem erejéről, az összetartozásról, derekasságról. Ehhez képest már a gyártás során kiderült, hogy a fiatalok imádják a filmet. Több olyan műhelyt is bevontunk a munkába, amelyik fiatalokkal foglalkozik, és rendkívül sok értékes gondolatot kaptunk tőlük. Úgy tűnik, a fiatalok értik a filmet, sőt talán jobban értik azt a filmnyelvet, amit használunk. Nekik nem okoz gondot az idősíkok váltogatása, a valóság és a képzelet párhuzamos bemutatása, az emberi tartalmak sokféleségének konfliktusa.
Ez vezette az alkotókat arra, hogy érdemes érdemes lesz moziba vinni a filmet. A döntést igazolta a tapasztalat. Szurmay János szerint azóta is a fiatalabbaktól érkeznek az igazán izgalmas, kérdések, gondolatok, felvetések. A vezető producer úgy látja, hogy van egy erős réteg, amelyik szereti ezeket a csavaros, agyas dolgokat, szeretik, ha végre megtornáztatja valami az elméjüket, szeretik, ha van min gondolkodniuk, van mit megbeszélniük velünk és egymással. Majd hozzá teszi: „Ezekért az egymás közti beszélgetésekért különösen hálás vagyok. Így talán valami önmagán túlihoz is hozzásegíti a nézőit ez a film.”
A teljes beszélgetés a Mediaworks regionális hírportáljainak felületein olvasható.
Borítókép: Szurmay János vezető producer a Mesterjátszma díszbemutatóján (Forrás:Facebook/Szurmay)
