Az Európai Színházi Unió (UTE – L’Union des Théatres de l’Europe) 1990-ben alakult Giorgio Strehler rendező, a milánói Piccolo Teatro legendás igazgatója és Jack Lang francia politikus, művelődésügyi miniszter, majd tanügyminiszter kezdeményezéseként. Az Európai Színházi Uniónak a Kolozsvári Állami Magyar Színház 2008-ban lett tagja, Tompa Gábort, a színház igazgatóját 2018 májusában az unió budapesti közgyűlésén a szervezet elnökévé választották, és a mai napig betölti ezt a tisztséget.
Az Európai Színházi Unió több olyan nemzetközi projekt megvalósítását támogatta, amelyek lehetővé tették a különböző kultúrák közötti találkozást és lehetőséget biztosítottak az interkulturális párbeszédeknek.
Többek között ilyen volt a Digital Natives (Digitális bennszülöttek) elnevezésű projekt, amelyben középiskolás diákok bevonásával született meg a Concord Floral című előadás Sinkó Ferenc rendezésében, illetve tavaly a Katasztrófa projekt részeként valósult meg a magyar, román, szlovén és angol nyelvű Prométheusz’22 (rendező: Tompa Gábor) című koprodukció, további négy koprodukciós előadás mellett, így a projektben összesen 12 színház vett részt tíz különböző európai országból.
A novemberben sorra kerülő 16 napos fesztiválon 11 tagszínház, illetve egyéni tag előadása lesz látható 11 országból, olyan fontos alkotók rendezésében, mint Alexandra Kazazou, Eleana Georgouli, Michal Dočekal, Botond Nagy, Szabó Máté, Tompa Gábor, Bocsárdi László, Nina Šorak, ifj. Vidnyánszky Attila, Ewa Kaim, Erika Z. Galli, Martina Ruggeri, Szabó K. István, Margarita Mladenova, Nuno Cardoso, Frank Hoffmann és Urbán András.
Az előadások mellett szakmai beszélgetésekre, közönségtalálkozókra, könyvbemutatókra is sor kerül. A fesztivált november 4-én, szombaton délután 5 és este 8 órától a színház stúdiótermében Alexandra Kazazou és Eleana Georgouli rendezése, Észak-Görögország Nemzeti Színházának vendégelőadása, az Algoritmus. Szürrealista bolyongások az emlékezetben című előadása nyitja meg.
Egy gyengéd, mégis humoros zenés történet az emlékezetről és a felejtésről – a 20. században a nyugati világot megrázó nagy történelmi átalakulások előterében kommunikáló „közlekedőedényekről”. A. és E. saját és mások történeteit vetítik rá egy rögtönzött emlékezet-labirintusra. A két nő költői epizódok láncolatát felhasználva meséli el és idézi fel a balkáni háborút, partizán nagyanyáikat és múltbéli, bizarr erotikus élményeiket, egy olyan „emlékkoktélt” hozva létre, amely túlmutat a volt Jugoszlávián és eljut egészen Libanonig, miközben egy kórházi szoba buszmegállóvá változik a kubai Trinidadban
– olvasható az előadás leírásában.
