Miről szól az új katasztrófafilm?
A film alapjául szolgáló horrorisztikus, mégis mélyen emberi történet 1972. október 13-án vette kezdetét, amikor az uruguayi légierő 571-es, két hajtóműves Fairchild utasszállítója fedélzetén a montevideói Stella Maris főiskola rögbicsapatával és hozzátartozóikkal az Andok felett a viharos időjárási körülmények miatt egy sziklafalnak csapódva lezuhant.
A 45 utasból azoknak, akik túlélték a zuhanást, csak onnantól kezdődtek el az igazi megpróbáltatásai. Nemcsak a hideggel, a sebesülésekkel és egy lavinával, de a kilátástalanság érzésével és az élelemhiánnyal is meg kellett küzdeniük.
Az Andokban töltött 72 napos rémálmot végül 16-an élték túl.
Az ő életük annak köszönhető, hogy két társuk napokig gyalogolt a hegyen speciális felszerelés és öltözék nélkül, hogy segítséget kérjen.
Ez az „Andok csodája” néven ismertté vált esemény azóta több alkotót is megihletett, akik dokumentumfilmekben, illetve a Frank Marshall által rendezett Alive, vagyis Életben maradtak című, Ethan Hawke főszereplésével készült 1993-as filmben is felidézték a történteket.
Ugyancsak ez a katasztrófa inspirálta az Emmy-díjra jelölt Yellowjackets sorozatot is,
amelyben a repülőgép-balesetet szenvedett tinédzserek egy csoportja ugyanolyan döntésekkel és életre szóló traumákkal néz szembe, mint az 571-es járat túlélői. Az igaz történet legborzasztóbb részlete, hogy élelem hiányában a zuhanás túlélői csak úgy maradhattak életben, hogy megették elhunyt társaik holttestét.
Hogyan dolgozza fel a film az Andokban lezuhant repülőgép történetét?
Az eseményekről ezúttal egy J. A. Bayona által rendezett, spanyol nyelvű játékfilm emlékezik meg, A hó társadalma címmel. A produkciót a túlélőkkel közeli ismeretségben lévő újságíró, Pablo Vierci 2008-as, azonos című könyve ihlette. J. A. Bayona 2011 óta dolgozik a film elkészítésén, mélyinterjúkat készítve magukkal a túlélőkkel. Kétségtelenül a kannibalizmus a legerőteljesebb érzelmi hatást kiváltó része a történetnek, azonban a spanyol rendező filmjében ez a horrorisztikus elem méltósággal jelenik meg, és főleg a távolban vagy a képernyőn kívül történik.
Maga a rendező is azzal érvelt, hogy nem ez a film lényege. Mint azt a BBC Culture cikkében nyilatkozta, ehelyett
inkább a történet emberi oldalára és a barátságra, az egymás iránt tanúsított „rendkívüli nagylelkűségre” összpontosított. Az említett „nagylelkűség” egy megállapodást foglal magában: a balesetet túlélők haláluk esetén a testüket eledelül ajánlják fel a többieknek.
A rendező elmondása szerint a film egyik legmeghatározóbb része az a hosszú beszélgetés, amely arról szól, hogy használják-e a testeket vagy sem, és amely a túlélőkkel folytatott valós beszélgetések alapján készült.
A film narrátorát alakító uruguayi színész, Enzo Vogrincic szerint Bayona rendezésének egyik nagy erénye, hogy a háttérbe helyezte, illetve amennyire csak lehetséges, távol tartotta a képernyőtől a kannibalizmust, amely végül is csak a túlélés eszköze volt. Maga a történet erről sokkal többről szól. Annak a két túlélőnek a hősiességéről, akik szinte vakon, egyértelmű cél nélkül indultak le a hegyről a biztos halálba.
Számomra ez a méltóság megnyilvánulása
– nyilatkozta BBC Culture-nek a színész.
Egyebek mellett ennek a méltóságteljes feldolgozásnak is köszönhető, hogy A hó társadalmát Golden Globe-ra jelölték a legjobb, nem angol nyelvű film kategóriában, illetve Spanyolország ezzel az alkotással pályázott a legjobb nemzetközi játékfilm Oscar-díjára. A produkciót Spanyolországban és az Egyesült Államokban december 15-én, az Egyesült Királyságban december 22-én mutatták be a mozikban, a Netflixen pedig 2024. január 4-én lesz látható.
