A teljesség igénye nélkül négy érdekes, különböző tájakon jellegzetes szokást ismertetünk meg az olvasókkal.
1) Norvégiában, ahol a december sötétségben telik, karácsony éjjele egyben a boszorkányok és a gonosz szellemek ideje is, akik ekkor lopják el a halandók otthonaiból a seprűket, hogy azon lovagoljanak. Ezért a norvég családok a ház legrejtettebb pontján helyzik el a seprűt és a többi takarítási eszközt is, hogy így akadályozzák meg a gonosz lelkek és boszorkányok karácsony éjjeli lovaglását. A férfiak ugyancsak karácsony este a ház előtt állva lőnek egyet-egyet sörétes puskáikkal, hogy ezzel ijesszék el a közeledő, ártó szándékú boszorkákat, szellemeket. Karácsony éjjelén a norvég gyerekekhez egyébként is egy kecskebakszerű alak érkezik az ajándékokkal: ő Julebukk, aki még a viking időkből örökölt különös, maszkos figura.
2) Olaszországban is szerepe van egy öreg púpos anyókának az ünnep idején, ám ebben az esetben jóságos boszorkányról van szó, akit Befana néven emlegetnek. Ő hozza vízkereszt idején, azaz január 5-én éjjel az itáliai gyerekek ajándékait, s szintén seprűn közlekedik. Kormos a ruhája, hiszen a kéményen át jut be, a Mikuláshoz hasonlóan. A Befana szó a vízkereszt (L’Epifania) olasz megfelelőjéből alakult ki, a figurához tartozó legenda szerint pedig egy olyan boszorkányról van szó, akitől a három napkeleti bölcs, azaz Gáspár, Menyhért és Boldizsár kért útbaigazítást a nemrég született isteni gyermekhez. Befana későn ébredt rá, hogy neki is mennie kellett volna Jézust köszönteni, ezért a mai napig bolyong a világban, és minden gyermeket ajándékokkal halmoz el, bízva abban, hogy köztük talán Isten fiát is megajándékozza.
3) Wales-ben különös, ősi szokás jellemző karácsony és újév között, amelynek középpontjában egy feldíszített lókoponya áll. A Mari Lwydnek (magyarul „Sápadt kanca”) nevezett, szalagokkal díszített koponyával házról házra kell járni, s aki hordozza, egy köpeny alá rejtőzik, őt pedig hagyományos mesealakok kísérik. Minden háznál énekelnek, egy rímes-dalos játékot folytatnak az ott lakókkal, ez a „pwnco”. A játék végén Mari Lwydet és a kísérőket a helyiek beengedik a házba, süteménnyel és italokkal kínálják meg, a lófigura egy kicsit megtréfálja őket, majd folytatódik a látogatás a következő háznál. Ez esetben egy régmúltba visszanyúló szokás keveredik a keresztény hagyománnyal, mert a hagyomány úgy tartja, a vemhes „sápadt kancát” kitették Jézus születésekor az istállóból, ezért azóta is bolyong, hogy valahol életet adjon a kiscsikójának.
