Buda & Pest: Nyolcszáz évet felölelő családregény a főváros zivataros századairól

A főváros nyolcszáz esztendős történetével találkozik az, aki kézbe veszi a Buda & Pest – egy város zivataros századaiból című könyvet. A romantikus családregényben két család generációinak – sokszor egymással összefonódó – sorsán keresztül fedezhetjük fel a város sztoriját, de egy griffet mintázó kulcs rejtélye is átvezeti az olvasót az egyik idősíkból a másikba. A kötetről, amelyen tizenhat író dolgozott, Kapa Mátyással, a Történelmiregény-írók Társaságának elnökével beszélgettünk.

− Miért gondolták azt, hogy Budapest egyesítéséhez a romantikus családregény műfaja illik? 

− Erre több érvem is van. A legfontosabb dolog az, hogy ez a műfaj volt a legalkalmasabb arra, hogy sok-sok évszázad történetét el tudjunk mesélni. A másik, hogy olyan művet szerettünk volna kiadni, ami az olvasók széles tömegéhez eljut. 

Úgy gondoltuk, ha egy kalandos családregénybe építjük bele a helytörténeti eseményeket, akkor sokkal többen kézbe veszik majd.

Harmadsorban úgy tekintünk erre a százötven éves évfordulóra, hogy ez egy igazi ünnep, így külső megjelenésében és tartalmában is egy ünnepi kötet elkészítésére szántuk el magunkat. Egy olyan könyvére, amibe bele lehetett írni az egyszerű emberek, az egyének mindennapjait, de a nagy sorsfordító eseményeket is, amelyek néha tragikusak, szörnyűek, ám sokszor felemelők és monumentálisak.

A köteten tizenhat szerző dolgozott (Fotó: Esztergályos Anna)

− Buda, Pest és Óbuda egyesítése 150 éve történt, gondolhatnánk, hogy ezeket az évtizedeket öleli fel a könyv. Mégis miért fontos 1241-től, a tatárjárástól indítani a sztorit, mire ad lehetőséget ez a kiterjedt időbeliség?

− Sokkal komplexebb történetet tudtunk megírni, valamint meggyőződésünk az, hogy Budapest meséje nem az egyesítéssel kezdődött, hiszen sok-sok évszázaddal korábban is éltek itt emberek. 1873 előtt is gyakran már Pest-Budaként, vagy akár Buda-Pestként emlegették ezt a bizonyos várost. A kezdésnek választott 1241-es év sem véletlen, mivel 

ez gyakorlatilag Pest újjászületésének az ideje, amit akkoriban a tatárok a földdel tették egyenlővé.

Buda pedig ekkortájt nőtt ki a földből. Ráadásul 1240-es években a két város gyakorlatilag kiváltságok tekintetében egynek számított, egységes településként működött a Duna két partján.

− A kötet végén feltűnik egy családfa, térképek és a valós szereplők listája. Miért volt fontos, hogy függelékek segítségével adjanak mankót az olvasóknak?

− Ez egy fikciós regény, fiktív szereplőkkel, ám megvan mögötte az a helytörténeti kutatás, amely megalapozta ezt az alkotást. Szerettük volna, ha az olvasók tisztában vannak azzal, hogy adott esetben kik a történetben a valós szereplők, illetőleg segíteni szerettünk volna abban, hogy el tudják helyezni a történetet térben is. A családfa elengedhetetlen, mivel nyolcszáz éven keresztül számos generáció követi egymást, és könnyű belegabalyodni a szálakba.

A Buda & Pest több függelékkel nyújt mankót az olvasónak (Fotó: Esztergályos Anna)

− Kérem, mutassa be a Farkas és Révész családot, amelyek köré fonódnak a főváros zivataros századai. 

− Olyan családokat alkottunk, amelyek egyszerű, hétköznapi emberekből állnak. 

Nem előkelő gazdag nemeseket, vagy a főpapság köréből kikerülő személyeket szerettünk volna a középpontba helyezni, hanem mindenféleképpen alulnézetből kívántuk megmutatni a város történetét.

 Olyan neveket kellett választani, amelyek akár már a középkorban létezhettek, és nyolcszáz évet át tudnak ívelni, ma is léteznek. A Révész családnév abból a szempontból is jó választás volt, hogy maga Budapest a Duna két partján fekszik, és végső soron a révészek kötötték össze az oldalakat.

− A címmel utalnak a Himnuszra is, miért?

− Lehet, hogy patetikusan hangzik, de az volt a cél, hogy az egész nemzetnek szóló könyvet rakjunk le az asztalra, és a Himnusz az a mű, ami a legerősebben kifejezi a magyarság összetartozását.

Borítókép: Budapest 1903-ban (Forrás: Fortepan/Deutsche Fotothek)