A beszélgetés elején a szakember kifejti, a természettudomány felől megközelítve három lehetséges magyarázat létezhetne a betlehemi csillagra. Az egyik ezek közül, hogy egy szupernóvát, azaz egy csillag felrobbanását láthatták a keletről érkező bölcsek, ezt azonban elvethetjük, mert semmiféle írásos bizonyíték nincs rá, márpedig egy igencsak látványos jelenség lett volna. Több festményen üstökösként ábrázolják, így jelenik meg a firenzei festő, Giotto di Bondone képén – aki a saját szemével látta a Halley-üstököst, feltehetőleg ez inspirálhatta – azonban erről szintén nincs feljegyzés. A legvalószínűbb elmélet így az, hogy a Jupiter és a Szaturnusz együttállásáról lehet szó: ma már szoftverekkel bizonyítható, hogy a két bolygó időszámításunk előtt 6-ban nagyon közel volt egymáshoz.
Forgács Attila elmondja azt is, hogy ez a jelenség Krisztus születésének az idejét és nem a helyszínét határozta meg, ennek köszönhetően a napkeleti bölcsek rossz helyen, a királyi udvarban és nem a jászolban keresték az újszülöttet.
A fizikus beszél arról is, hogy míg régen az egyetemen együtt oktatták az asztrológiát, a filozófiát és a teológiát, Galileo Galilei óta ez a három terület teljesen különvált. Az egyház nem tudta keretrendszerbe helyezni a tudományt, éppen ezért ma egy természettudós nem tanul általában teológiát és egy teológus sem természettudományt.
Galilei ugyanis azt mondta, hogy mindent mérjünk, ami mérhető, és megpróbáljuk mérhetővé tenni, ami még nem az, mindezzel azonban Forgács Attila szerint az a probléma, hogy a mérhető dolgok csak rendkívül kicsi részhalmazai a világnak.
Miként szellemesen fogalmaz, ha meg akarja ismerni a feleségét a természettudomány szempontjából, ki tudja számolni, hány kilojoule-t éget el egy nap, milyen színű a szeme, milyen magas, de mégsem tudna meg róla semmit mindezek által. Lehet, hogy egyszer majd meg lehet magyarázni a szerelmet tudományos alapon, de jelenleg erre nincsen lehetőség.
Az amatőr csillagász ugyanígy gondolkozik a csoda fogalmáról is, szerinte nem csak azt minősíthetjük annak, amelynek része a fantasztikum. Egyetért azzal a zen mondással, miszerint „ha vizet hordok, fát cipelek, erőm bűvös, csodát teszek”.
A beszélgetés végén Forgács Attila felhívja a figyelmet egy XII. Piusz pápához tartozó idézetre is, aki úgy fogalmazott:
Az emberi ész istenítése, a gépek imádata, a tudományos eredmények öncélú használata elvakítja az embert, akinek lelki és erkölcsi fejlődése elmaradt a technikai haladástól és ezért könnyen kicsúszhat a kezéből a felszabadított erők kormányrúdja.
Az interjú teljes egészében az alábbiakban hallgatható meg.
Borítókép: Betlehemi csillag, illusztráció (Forrás: Shutterstock/Romolo Tavani)
