– Készül valamiféle kivételes „mutatvánnyal” a Beatrice erre az évfordulóra?
– Igazából a mi koncertjeinkre nem jellemző a különleges színpadkép, de ezúttal nagyon professzionális színpadi látvánnyal dolgozunk, majdnem olyan lesz, mint egy színházi előadás.
A mi életünkről fog szólni, amit itt Európában élünk, és arról, hogy mit jelent számunkra a magyarságunk.
Én úgy érzem, hogy két csizma közé vagyunk beszorítva újkori történelmünkben: a szovjet és az amerikai csizma közé. De úgy is fogalmazhatnánk, hogy a szovjet most Nyugatról fenyeget minket. Amerika pedig olyan nagyhatalom, amely mindig úgy tesz, mintha a barátunk volna, de közben parancsolgat nekünk. A koncert helyzetkép: megállapítjuk, hogy itt élünk, ebben a közegben kell alkotnunk.
– Az ellenálló attitűd folyamatos a Beatrice elmúlt 45 évében…
– Most azért vagyunk rendszerellenesek, mert az Európai Unió ellen vagyunk. A rockzene mindig is politizált. Aki játssza a függetlent, az általában baloldali, nincs olyan, hogy valaki független – szerintem. Ez képmutatás. Engem viszont nem érdekel, hogy azért, mert híve vagyok Orbánnak, valaki nem szeret.
– Ma is kap a Fidesszel szimpatizáló megnyilvánulásai miatt kritikákat akár a zenei világból?
– A fizetett trollok rendszeresen beszólnak nekem. Ha politikailag támadnak, az általában lepattan rólam. Én úgy látom, hogy ma Magyarországon a könnyűzenei együttesek hetven százaléka a jobboldallal szimpatizál. Más kérdés, hogy mit mondanak, mert nem mindenki vállalhatja ezt.
Én vállalom: nem vagyok független. Magamtól is függök például.
– A Beatrice nagy sikere a rendszerváltással jött el, de a zenekar eredeti formációja már korábban feloszlott.
– Igen: a rendszerváltáskor nagyon divatosak lettünk, mert addigra bizonyítani akarta a hatalom, hogy mindent lehet, még minket is lehet játszani. Szerintem az már nem az a Beatrice volt, mégis nagyon nagy sikere lett. Amikor megcsináltam a Garázs című műsort, akkor még egy állami díjat is kaptam. Két évre rá megszűnt a Garázs, mert engem kitettek a partvonalon túlra. Lassan rájött az ember, hogy semmiféle szabadság nincsen. Most úgy látom, hogy igazából a 2010-es éveket kellett kivárni, hogy tényleg „mindent ki lehessen mondani”. A rádiók egy része ma sem nagyon adja le egyébként az új dalainkat. A szerkesztők olyan világban nevelkedtek fel, hogy a mi dalainkat nem ismerik, ezért egyszerűen nem is illesztik bele azokat a rádió zenei kultúrájába.
Úgy látom, hogy az igazi rendszerváltás most zajlik, a kulturális életben is nagyon jól látható ez. Hogyan lehetséges, hogy a Katona József Színház kedvezményt adott Gyurcsány Ferenc pártjának? És kiment azóta két rendőr, hogy ezt az ügyet megvizsgálja?
Nem, hanem egyszerűen megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. Azt gondolom, hogy azonnal le kellene mondania a színház vezetésének. Azért, mert demokrácia van, és ők „állítólag” függetlenek. És az hogyan lehetséges, hogy a fővárosban két darab nemzeti érzelmű színház van a mai napig? Miért neveljük a népet valami független művészetre?
– Az ős-Beatrice is fellép a koncerten?
– Nem, mert én most azt szeretném bemutatni, hogy 2023-ban milyen a Beatrice. A koncertműsor felét az elmúlt tíz év dalaiból állítottuk össze.
– Mi a legnagyobb fenyegetés, amivel szemben lázad ma a rockzene?
– Az a világ nagy hazugsága, hogy a demokrácia nyugati formáját az egyetlen lehetséges igazságként adják elő. A liberális kifejezésnek meg nincs is meg az értelme. A demokrácia nagyon fontos lehetne, de sajnos el van torzítva, a demokraták így aztán nem is demokratikusan működnek. Számomra az nem demokrácia, ha „beverik a pofámat”, mert olyat mondok, ami nem a kedvükre való. Mondjon nekem valaki egy olyan formátumú politikust ma a világból, mint Orbán Viktor miniszterelnök! Én úgy gondolom, hogy David Pressman, Amerika budapesti nagykövete nyíltan provokál minket. Engem zavar, amikor bejelenti, hogy meleg, a párja egy férfi.
Nem vagyok homofób, de mi közöm a magánéletéhez? Persze ha én ezt ki merem mondani, akkor engem homofóbnak kiáltanak ki az úgynevezett független demokraták.
– A régi Ricse-dalok közül melyek hangzanak el a koncerten?
– Néhány mára elfeledett, de azóta is egyformán aktuális dalunk biztosan. Itt van például a XX. század című régi számunk, ami úgy kezdődik: „Magyar vagyok, magyarnak születtem, / Árulók és gonosztevők uralkodtak felettem.” Én azt gondolom, hogy ennek a koncertnek a legfőbb üzenete az lesz, amit magamnak így szoktam megfogalmazni: menjünk optimistán a reménytelenségbe!
Borítókép: Nagy Feró (Fotó: Kurucz Árpád)
