A művésznőnek eddig ötvenöt kiállítása volt, most leginkább saját örömére fest. Riporteri kérdésre elmondta, hogy azért szereti a képzőművészetet művelni, mert ecsettel a kezében, a vászon előtt úgy érzi, mintha meditálna. – Órák telnek el észrevétlenül. Csak azt veszem észre, megfájdult a karom, már három órája dolgozom… A legjobb dolog, ha az ember olyasmit csinál, ami a szenvedélye is – vallja a világhírű szoprán.
Azonban az írás is közel áll a szívéhez. Eddig négy kötete jelent meg, az egyiket olaszra, a másikat francia nyelvre is lefordították.
– A pandémia alatt írtam újabbat is, de csak a családnak, mert mély belső érzelmekről szól, arról, milyen nehezen éltem meg azokat az éveket, amikor a járvány visszavonulásra kényszerített… Nincs benne semmi titok, akik olvasták, azt mondják, túl szomorú lett. Talán majd szerepelnek belőle részletek egy következő kötetben, de inkább reményt adó sorokat szeretnék írni – nyilatkozta Sass Sylvia.
Bár külföldön él, időnként szülőhazájában is tanít. Legutóbb két éve tartott kurzusokat, akkor a zárókoncert a Budapesti Olasz Kultúrintézetben volt.
– Kitűnő a kapcsolatunk, a növendékeim többször szerepeltek a csodálatos koncertteremben. Bízom a folytatásban, öt éven keresztül a Római Magyar Akadémián is sikeres kurzusokat tartottam. Ott mutathattuk be Fodor Bernadett-tel és Cser Krisztiánnal Bartók operáját, A kékszakállú herceg várát. Az operát betanítottam egy olasz baritonnak és egy amerikai szopránnak, ők New Yorkban a Magyar Intézetben adták elő – mesélte a Kossuth-díjas művésznő.
Elmondta, hogy nem csak kurzusokon tanít, régi növendékei is visszajárnak hozzá, hogy tanácsot kérjenek. – Tanítványaimból az évtizedek alatt „énekes családom” alakult ki, száznál többen vannak. Állandó kapcsolatban állok velük, s annyira ragaszkodnak hozzám, hogy nemcsak technikai tanácsokat kérnek, hanem lelki útmutatást is. Támogatom őket, hiszen tudom, ezen a pályán nem elég a tehetség, lelkileg is erősnek kell lenni – osztotta meg véleményét a lappal az operaénekes.
Sass Sylviát a szakmában Maria Callashoz hasonló legendás művészként emlegetik.
A száz éve született Callas kapcsán egy különleges felkérése is akadt. Egy exkluzív kiadvány készül Maria Callasról olaszul és angolul, amelyben hiteles szemtanúk idézik meg az emlékét, egy fejezet megírására a magyar művészt kérték fel.
– Örültem, mert bízom benne, hogy végre ez a kötet igazságot szolgáltat az énekesnőnek és az embernek is. Sokszor ugyanis nem olyannak láttatták, amilyen valójában volt, olyanok írtak, beszéltek róla, akik nem is ismerték igazán… Alaposan készült a szerepeire, szigorú volt önmagával, s mindig híven követte a szerző utasításait.
Számomra meghatározó volt párizsi találkozásunk, rengeteget tanultam a sorsából
– mesélte a világhírű magyar szoprán.
A vele készült teljes interjút az Országút oldalán ITT olvashatják el.
