
Ki kell emelni Nagy Marcell operatőri munkáját is: a hasonló szociodrámákban ugyanis hozzászoktunk ahhoz, hogy általában kézikamerával, szuperközeli beállításokkal követik a szereplőket a dokumentarista hatás érdekében, illetve azért, hogy minél jobban berántsanak az adott mikrovilágba.
Itt viszont egészen költői és gondosan megkomponált képek váltják egymást. Ez a művészi tálalás azonban mégsem oltja ki a valóságérzetet, nem teszi mesterkéltté a filmet, és nem von le az emocionális hatásból sem, hanem egy további réteget ad a drámának.
És bár a hasonló európai alkotásokat nagy mennyiségben fogyasztók könnyen egy jelenettel korábban kikövetkeztethetik a történet fordulatait, mondhatni, olykor kifejezetten kiszámíthatók egyes csavarok, ez talán az egyetlen negatívum, amit a Valami madarak kapcsán meg lehet nevezni. A film egyik legnagyobb erénye azonban az, hogy Hevér Dániel rendező még a lefojtogatóbb szituációkat is jó adag fanyar humorral oldja fel, miközben mély empátiával viszonyul a szereplőkhöz. Erre szokták azt mondani, hogy ígéretes első filmes bemutatkozás.
Bortókép: (Forrás: Mozinet)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!