Gyerekként megfogadta édesanyjának Visky András drámaíró, hogy mindent megjegyez és meg fog írni, amin a hétgyermekes édesanya keresztülment a gulágon, miután református lelkész édesapját, Visky Ferencet bebörtönözték. Az ötvenes évek forradalom utáni éveiben Visky is tagja volt annak az ébredésnek, ami a református egyházon belül elindult, és a mozgalom egy idő után szúrta a hatalom szemét. Huszonkét évet kapott a lelkész, amelyből hét évet ült le.
A család legfiatalabb tagja, Visky András kétéves volt, amikor édesanyjával és testvéreivel munkatáborba került, és nyolcévesen ismerte meg apját, aki a börtönévek után visszatért a családhoz. Árkosi Árpád a könyvet olvasva eldöntötte, hogy színpadra állítja a nagy sikerű regényt.
Egy intim térben a közönség körbeveszi a játékteret, amely egy szalmával teleszórt út, a végeláthatatlan vándorlás útja, az út végén a kereszttel. Erre a feszületre kerül fel a lelkészi reverenda a bebörtönzött apa krisztusi sorsát jelképezve.
Erős szimbóluma a keresztútnak, a szenvedés útjának, miközben a gyermekével otthontalanul vándorló asszony Mária és az újszülött képét juttatja eszünkbe. Az asszony (Varga Lili) nem szamárháton érkezik, hanem egy hatalmas, inkubátorszerű üvegdobozt húz maga után, telis-tele összegyűrt papírokkal, amik közül előbukkan a kisfiú (Sebestyén Aba), aki felolvassa a történet egy töredékét. Hatszáz oldalból negyvenötöt – ahogyan ő gyerekként megélte édesanyja szenvedését, és ahogy mindez rajta és testvérein tükröződött. A hatalmas inkubátor egyszerre az anyai védelem, a legkisebb gyermek és az anya közeli viszonya, de a bezártság és a tehetetlenség képe is.
A papírlapra vetett történetekből papírgalacsinok lesznek, amelyeket az idő lassú múlásával dobál ki a ketrecből a színész, mint hátrahagyott napokat, amelyekre nem szeretnénk visszatekinteni.
Árkosi Árpád mind a tér rendezésében, mind a színészvezetésben a szertartásjáték és a felolvasószínház jegyeit keveri. Utóbbi a történetmesélő Sebestyén Aba játékában ölt testet, minthogy szerepe szerint szinte végig egy helyzetben olvassa a történetet. A mélyen hívő, de hitében olykor megtörő anya megkapó látomása az, ahogyan a felfüggesztett Bibliával, Istennel dacol családja tragédiája miatt.
Árkosi rendezése igazi megváltástörténet, egy végeláthatatlannak tűnő út győzedelme, ami a gyerekben megérleli a várakozás reménységét és eljuttatja a kegyelmi állapotig. A nézőt pedig a katarzisig.
