A szerző kétéves volt, amikor 1956-ban református lelkész édesapját huszonkét évi börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, és édesanyjával, Júliával, valamint hat nagyobb testvérével egy Duna-delta környéki lágerbe, a romániai Gulagra telepítették ki.
Velük tartott Nényu, aki cselédlányként került hozzájuk és önkéntes sorsközösséget vállalt velük.
A Kitelepítés Visky András története, a regényből Árkosi Árpád rendező és Perczel Enikő dramaturg készített színpadi művet.
A történet középpontjában a gyermekei életéért heroikusan küzdő édesanya áll, aki minden nap felolvas a családi Bibliából és ezzel erősíti gyermekeiben a hitet és táplálja a túlélés erejét. A szerző egy korábbi interjúban arról beszélt, hogy ő egy olyan könyvet akart írni, ami a sok szenvedés mellett felemelő, amolyan lelkigyakorlatnak is felfogható kötet. – Én egy boldog könyvet akartam írni.
Kaptam már olyan visszajelzést, hogy valaki számára életmentő volt a könyv, mert abban a pillanatban olvasta el, amikor a legtöbbet ki tudta venni belőle.
A megírás inkább lelkigyakorlatnak fogható fel. De azt hiszem, hogy minden író ezt mondja erről a folyamatról. És minthogy ez egy háromszögű könyv, tehát egyrészt a saját emlékeim, meg a testvéreim emlékei vannak benne, őket közben állandóan hívogattam telefonon. Mindez belehelyeződik a bibliai elbeszélésbe, a könyv is ezt a bibliaformát próbálja hozni. A harmadik eleme maga a történelem és a dokumentumok, amiket beemelek ebbe a könyvbe, hiszen ott vannak az én titkosszolgálati irataim, az édesanyám titkosszolgálati iratai, az apám titkosszolgálati iratai, amivel még folytatom a munkát, hiszen ezt egy trilógiának terveztem. Hátravan még két könyv, szóval meglehetősen világosan látom a feladatot magam előtt, ami nagyon inspirál engem – mondta.
A nézők a színházi ősbemutatón attól a pillanattól követhetik majd a sorsukat, amikor az apa nélkül maradt családot felrakják a teherautóra, és elviszik a lágerbe, egészen addig, amíg hat év után a börtönből kiszabadult apával újra találkoznak.
Árkosi Árpád és Perczel Enikő szabad kezet kapott a könyv színházi feldolgozásához.
Nem lineárisan szedegettük ki a szövegrészleteket a regényből, hanem gondolatilag pakoltuk össze az anyagot.
A rendező kiemelte hogy,
nem lehet hagyományos értelemben eljátszani ezt a történetet, létfilozófiai értelemmel kell ellátni az eseményeket.
– Ez az önvallomásos, és tulajdonképpen a gyerek szemével láttatott kálvária nem hagyományos színházi megoldást kíván – mondta.
Árkosi azt is elmondta, a bibliai szövegekkel átszőtt regény, a karakterek, akiknek az élményeit, a gondolkodásmódját beleszövi a szerző a történetbe, egy látszólag szertelen és kicsit lebegős, szürreális atmoszférát teremt.
