– Először rendezi meg a Fesztivál Akadémia Budapest téli fesztiválját, a Winterfestet Lillafüreden. Honnan jött az ötlet?
– Németország és Svájc határán van egy csodaszép hotel, a Schloss Elmau, ahol folyamatosan rendeznek koncerteket, fesztiválokat a világ legnevesebb művészeivel. Egy hangversenyterem is felépült az elmúlt időben, ahol a férjemmel, Kelemen Barnabással többször is felléphettünk. Amikor a lillafüredi Palotaszállóba ellátogattunk, azt éreztük, hogy ezen a varázslatos helyen el lehetne indítani valami hasonlót.
– Akkor ez elsősorban annak a szűk körnek szól, amely meg tudja fizetni a hotel szolgáltatásait?
– A koncertekre külön-külön vehet jegyet a zeneszerető közönség, akár a napközbeni, akár az esti eseményekre.
Az álmunk az volt, hogy a kamarazene gyöngyszemei olyan intim közegben csendüljenek fel, amit annak idején a zeneszerzők is elképzelhettek,
olyan környezetben fogadhassa be a közönség, ahol könnyebb befelé figyelnünk, átlényegülhetünk a természetben megtett séták, a szálloda „meseautós” békeidőket megidéző rezgése miatt. A komponisták a legmélyebb érzéseiket a kamaraműveikben vetették papírra, és mivel kis létszámra írták ezen műveket, elvárt volt a legminőségibb technikai, művészi tudás a zenészektől. Minden hangszeres szólisztikus anyagot játszik, nincs alá-fölé rendelés, hanem csupa magas labda, izzó, folyamatos kommunikáció.
És bár a nagyobb koncerttermekben is megélnek ezek a műsorok, valójában ott hatnak igazán, ahol valamennyire közösséggé válik a közönség, és szinte interaktívan vesz részt a figyelés, hallgatás intenzitásával.
– Egy ilyen intenzív zenei élmény mit adhat a hallgatónak?
– Saját magamon veszem észre, hogy amikor kiszakadnék a napi teendőkből és beülök egy koncertre nyolcszáz ember közé, egyszerűen nem bírom letenni a puttonyt. Lehet, hogy a koncert fele lemegy, de én még mindig azon töröm a fejem, hogy mi mindent kellene még elintéznem. Úgy érzem, hogy egyre több a gondolat a fejben, és addig nem nagyon tudja magát átadni a hangoknak az ember, amíg ez a sok minden nem tud belül lecsillapodni.
A zenehallgatás meditálás. Ma már nem várja el a közönségtől a művész, hogy olyan szinten „felkészült” hallgatóság legyen, mint ahogy ez száz évvel ezelőtti anekdotákban olvasható.
Akkor egy operaházi bemutató előtt hónapokkal már zongorázták-énekelték az úri családokban az áriákat, s ha a karmester úgy döntött, hogy lerövidíti a művet, kihagy áriákat, akkor a magyar közönség kifütyülte az előadás közben ezt az ötletet. Még mindig vannak, akik Bartók kvarttetjeit megannyi előadáson kottával a kezükben elemzik. De nem ez az egyedüli lehetséges út.
Mi hisszük, hogy nem kell zeneértőnek lenni ahhoz, hogy ezek a művek katartikus élményt adjanak!
Babits Mihály A második ének című művéből idéznék: „Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban.” Ez lenne a lényeg, hagyni a zenének, hogy hatást gyakoroljon és belül megszólíthassa a hallgatóságot, mindenkit a saját belső hangján. Ehhez ad segítséget a környezet, a „semleges idő”, amelyet és ahogyan a koncertek közben megélhetünk.
– Hány embert várnak a koncertekre?
– Napközben 20-50 fő kényelmesen elfér a bárban, az esti koncerteken 100-120 főben gondolkodunk. A tea-kávé mellett csupán 20-30 perces kiskoncerteket adunk, napindító elmélkedés hangulatát szeretnénk kínálni, míg a vacsora előtti esti koncerteket a megszokott 45-55 perces félidőkkel, szünettel élvezheti a közönség. Maxim Rysanov ukrán brácsaművész, José Gallardo argentin zongoraművész, Thorsten Johanns német klarinétművész, Jacques Zoon holland fuvolaművész mellett megannyi magyar szólista is szerepel: Fenyő László, Zempléni Szabolcs, Benkócs Tamás, természetesen a férjem, Kelemen Barnabás és jómagam is fellépünk, sőt a Londonban tanuló, a Nemzetközi Bartók Hegedűverseny Bartók-különdíját frissen elnyert 15 éves fiunk, Gáspár is hegedül. Ebben a kastélyhangulatú közegben a közönség és művészek mintegy olvasztótégelyben eggyé válva eszmét cserélhetnek.
– Ahogyan a FAB nyári eseménysorozatán is volt egy Viva „La Gitane” elnevezésű nap, amelyen az éttermi cigányzenétől egészen a balkáni cigányzenéig a műfaj több ága is megjelent, úgy a téli fesztiválon is helyet kapott a cigányzene, egyik este ifj. Sárközy Lajos zenekara lép fel. Miért tartják fontosnak, hogy a klasszikus zene mellett ez a műfaj is megjelenjen?
– A szálló hangulata szinte elvárja az asztali cigányzenét, hiszen amióta a Palotaszálló létezik, esténként a vacsorához szólt cigányzene, méghozzá a legjobb. Régen komoly étterem nem is létezhetett enélkül. Mi nagyon büszkék vagyunk erre a tradícióra klasszikus zenészként is. A KaposFesten – amit 14 évvel ezelőtt indítottunk el – ifj. Sárközy Lajosék és más nagyszerű cigányprímások játszottak minden nyáron esténként. Ugyanezzel a szellemiséggel vittük tovább a Fesztivál Akadémia Budapestet is, és a tavalyi nyári fesztiválon tíz napon át esténként mintegy kétszáz hazai és külföldi művésznek és diáknak szólt a cigányzene. Hozzáteszem, Brahms, Liszt, Ravel, Enescu és megannyi klasszikus komponista rajongója volt a cigányzenének, sokan közülük a műveikben is tettek erre utalást. Jó lenne, ha visszatérhetne ez a tradíció az éttermekbe Magyarországon, de kizárólag a legjobbaknak adathasson meg ez a lehetőség, hogy a rangja megmaradjon, s újra a régi fényében pompázhasson ez az ősi kultúra.
– A FAB jelentős zenei eseménnyé nőtte ki magát, ahol nemzetközi kapcsolatok építésére is van lehetőség. Mit gondol, ez a fesztivál mennyiben járul hozzá a magyar klasszikus zene reputációjához, nívójához?
– A FAB programjait tudatosan építettük fel úgy, hogy minden szinten elősegítse a hazai klasszikus zene bekapcsolódását a nemzetközi vérkeringésbe. Fontos, hogy közvetlenül a nyári fesztivál előtt zajlik a Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny, amelyet 2017-ben alapítottunk Kelemen Barnabással a legifjabb, 22 évesnél fiatalabb hegedűsgeneráció számára. Ez egy háromfordulós szakmai verseny súlyos, embert próbáló versenyanyaggal. A zsűri a leghíresebb egyetemek professzoraiból, kizárólag neves klasszikus zenészekből, hegedűművészekből áll, elnöke pedig a világhírű Shlomo Mintz, aki Fehér Ilona egyik utolsó növendéke volt Izraelben.
Annak a fiatalnak, aki részt vesz ezen a versenyen, kitárul a világ. Nem hírnevet kap – ekkor még nem ez a feladat –, hanem kapcsolati tőkét mind a professzorok, mind a saját korosztályának legjobbjai felé. Tapasztalat, hogy a nyerteseink egy-két éven belül a világ leghíresebb pódiumain játszanak.
– Ezt követi a fesztiválprogram?
– Igen. Július 14. és 21. között kezdődik a FAB Summerfest, ahol a művészek a fellépéseken túl tanítanak is a mesterkurzusokon, sőt hajlandók az együtt játszásra diákokkal is.
A magyar művészeknek megadatik, hogy sokszor első ízben lépjenek fel olyan nagyságokkal, mint Joshua Bell, Patricija Kopacsinszkaja, Vilde Frang, Nicolas Altstaedt, Andreas Ottensamer, Clara Yumi Kang, Jonathan Cohen, és megannyi csodálatos művész, akik a Fesztiválzenekar, a Müpa következő évadjainak szólistái.
Az eddigi gyakorlatunkat folytatva a továbbiakban is mintegy száz külföldi művész lesz soron a következő három évben. A kapcsolatrendszerek bővítése ma a szakmai lehetőségek alapja, ehhez teremtünk lehetőségeket. Valódi műhelymunka folyik a fesztiválon, melyet a közönség nemcsak a koncerteken érzékelhet, hanem a kurzusok látogatása is nyitott. Az ide érkező diákság (150 egyetemista 25 országból és 150 magyar diák) magyar cigányzenét és magyar népzenét tanul, utóbbival Pál István Szalonna és bandája ismerteti meg őket, míg Berecz István néptáncot tanít. A világ különböző pontjairól érkező diákok összekapaszkodva éneklik a „Tavaszi szél vizet áraszt”-ot és tanulják a kalotaszegi táncok lépéseit. Úgy mennek el Magyarországról, hogy egy teljes világot visznek haza magukkal és sokan a következő évben is visszatérnek. 2024-ben a magyar holokausztról is megemlékezünk, a Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűversenyt és a fesztiválunk második napját ennek szentelve. Az esti koncert a Dohány utcai zsinagógában lesz. A nyitókoncertre pedig a kolozsvári magyar színházat fogadjuk az Ifjú barbárokkal, Vecsei H. Miklós dramaturg és ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében.
A Fesztivál Akadémia Budapestet (FAB) kilenc éve hívta életre Kokas Katalin és Kelemen Barnabás hegedűművész házaspár azzal a céllal, hogy a magyar fővárosban tíz napon át a klasszikus zenei világ legjobbjait hozza össze minden korosztályban, a zenét összekötve irodalommal, képzőművészettel, lehetőséget adva a magyar kortárs zeneszerzőknek és hangszerkészítőknek is Budapest legkülönlegesebb helyszínein. A FAB rendkívüli szakmai minőségét mutatja, hogy ma már a világ legjelentősebb zenei eseményei között (Luzern, Verbier, Salzburg) jegyzi a nemzetközi szakma. Idén először a nyári fesztivál mellett már télen is várják a közönséget szűkebb körben, Lillafüreden a Winterfesten február 2. és 4. között.
Borítókép: Kokas Katalin (Fotó: Emmer László)
