– A képregény gyakorlatilag egyidős az emberiséggel, Todd McFarlane kanadai képregényrajzoló szerint az idő múlásával csupán a bemutatási formája változott – hangoztatja Kertész Sándor a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Hírportálnak adott interjúban. Hozzáteszi: természetesen az, amit ma képregénynek nevezünk, a XX. század szülötte. Azt nem teszi hozzá a kérdezett, de mi talán elmondhatjuk: a képregény kialakulásában döntő szerepet játszott a modern napisajtó, amely felkapta és terjesztette a szórakoztató és üde rajzokat, figurákat, történeteket.
Kertész ezzel kapcsolatban arról beszél, hogy annak idején még Jókai is érdeklődött a képregény iránt.
Miután a franciáknál elterjedtek a torz rajzok, a németek is átvették a stílust; Wilhelm Busch kezdett el hasonló grafikai elemeket készíteni, hogy finanszírozni tudja a tanulmányait. Az ő alkotásai Magyarországon is népszerűek lettek, Jókai Mór figyelt fel hazánkban először a rajzaira, s fantáziát látott bennük, így ő is belefogott a képregénykészítésbe. Később Jankó János segítségével Az üstökös című élclapjában jelentek meg képes történetei
– fogalmaz a művésztanár.
Ami pedig napjainkat illeti, nos, úgy tűnik, a képregényreneszánsz húzóerejét azok a felnőtek adják, akik a nyolcvanas, kilencvenes években virágzó magyar képregénykultúrán nőttek föl. Akkoriban a Füles állandó sorozatai mellett számos – inkább gyerekeknek, fiataloknak szóló képregényfüzet megjelent.
Kertész Sándor pedig úgy tapasztalta, hogy aki fiatalkorában szerette a képregényeket, később is örömmel forgatja az ilyen rajzos meséket. Hozzá teszi: a képregénykészítés nagyon jó befektetés, hiszen a gyűjtők mindent megadnak azért, hogy teljes legyen a kollekciójuk. Keringenek a piacon több százezer forint értékű képregények is, melyek előbb-utóbb gazdára találnak.
A teljes beszélgetést itt olvashatják el.
Borítókép: Kertész Sándor grafikus, művésztanár (Fotó: Sipeki Péter)
