A magyar költő, aki időn kívüli világot teremtett – 85 éves Kiss Anna

A Kossuth-díjas költőt a pályatársai köszöntötték születésnapja alkalmából.

Forrás: Napút2024. 01. 26. 12:00
Kiss Anna
Kiss Anna Forrás: MMA.hu
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Toót-Holló Tamás irodalomtörténész, a Mediaworks kulturális divíziója, a Kultúrnemzet vezetője a költő 2017-ben megjelent, Suhogások című verseskötetének első versciklusát idézte: 

Ilyen mesélő kölesszál meg / mint én, itt lengedez / suhogja létezését, / elvan a maga helyén, / nézi, hallgatja mindezt, távol került a városok, / utak dögvészétől, földedénybe / szórják arany magvait.

„A Kiss Anna által alkotott kölesszálak most is a 85 éves költő létezését suhogják, s arany magvaikat is csak neki szórják. S mi velük együtt örülünk. Addig is távolra kerülve a városok és utak dögvészétől. Hogy ennek alapján láthassuk meg benne, a 85. születésnapját most ünneplő költőben a saját létezésének suhogásában is a maga helyére kerülő kölesszálat s annak minden arany magvait. Nem véletlen ez a bóknak szánt, de talán a lényeget is mélyen megszántó gondolatkísérlet – már csak azért sem, mert ez a csodás versciklus a leginkább azzal a mítoszteremtő erővel tűnik ki a kortársi versek közül, amely Kiss Anna elidegeníthetetlen sajátja, s amellyel együtt időzve éppenséggel az idő mélységes mély kútjába nézhetünk. S amikor már azt hisszük, hogy az ősiség szinte felderítetlen tartományaiban leltünk szállásra, lassan rájöhessünk arra, hogy Kiss Annának még ehhez képest is megvan a maga még inkább felfoghatatlan, primordiális, meotiszi magánya” – írta. 

Tornai Xénia költő a köszöntőjében megállapította: Kiss Anna „verseinek színtere az álom, a félálom, az emlékek világa: a gyermekkori rongybabalétben elgurult üvegszemeket és dombról lehullott almákat kereső, hangsúlyozottan női lélek, az időtlen asszony, a létezés titkait ismerő és uralni tudó jósnő világa. Plasztikusan megrajzolt, nagy megelevenítő erővel láttatott képei a természet örök körforgásának ritmusára, ősi altatók ismétlődő soraira emlékeztető szerkezettel egyszerre idézik fel a teremtés és az egyén születésének kezdeteit, bejárva a véres anyaméh-barlangot és a hegy odvát egyaránt, ahol »világrontó nagy árnyak bújják a vén sötétet«. 

Verseiben az egymással variálható sorok úgy visszhangzanak, mint völgyben a vízesés robaja. Mint ősi varázsszavak. Mint révült sámánok dobjának dobbanásai, mint anyák dúdolói, melyekkel csecsemőiket ringatták a fűzfaágakból font bölcsőben a lombsátor alatt” – írta Tornai Xénia.

 

Borítókép: Kiss Anna (Forrás: MMA.hu)




 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.