Január 26-án lett 85 éves az egyik legjelentősebb kortárs magyar költő és drámaíró, Kiss Anna. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas alkotót a jeles alkalomból megható írásokkal köszöntötték a Napút szerzői.

Fotó: MTI/Bruzák Noémi
Alföldy Jenő irodalomtörténész Nagy Lászlót idézve köszöntötte Kiss Annát: „»Margarétás pecsétet« én nem üthetek Kiss Anna emlékkönyvébe úgy, mint ahogy Nagy László tette meg ezt hajdan kedvenc ifjú fölfedezettjeinek igazolásául pályájuk elején. Hogy mégis tőlem telhetően méltó sorokat küldjek a fiatal korom óta szeretett és nagyra becsült költőnek és barátomnak, Kiss Annának, egy korábbi könyvkritikámat idézem az új évezred elejéről. Mottóját Ahogy az élet árad című verséből választottam, így hangzik: »Vannak könyvek, amiknek / közük van a Teremtéshez.« Mondanom sem kell: önmagára fordítottam vissza legjobb jellemzéséül saját szavait.”
A költő kétkötetes, Gyolcs címet viselő, másfél ezer oldalas életmű-válogatására utalva azt írta:
Megint az a különös érzés kerít hatalmába, hogy a költő nemcsak időn kívüli világot teremtett, mint ahogy számos kiváló elemzője megállapította, hanem mindenestül magába engedte és személyessé tette az emberiség és a nagy világegész létidejét.
Fenyvesi Félix Lajos költő és újságíró szerint Kiss Anna „az egyik legnagyobb élő költőnk. Bűvölő és bájoló, aki képes tenyere alá menekíteni a világot. Ősi hiedelmekből, népköltészetből táplálkozó versei múlhatatlan fénnyel ragyognak. Mintha nem tenne mást, csak emlékezne megpróbáltatásokban gazdag gyerekkorára, a csuhébabás játékra, a sírós-nevetős éneklésre.”
„Kiss Anna a társadalom és a költészet egyik árvalánya. Milyen ez a költészet? Halk szavú, de a szavak mögött távolban hatalmas a zengés, ezt csak a lélek hallja. Lassú és világos folyóvíz, de vonszol mélyében olyan gondot, amire csak a különleges erő képes. Szól belőle a sors, néha balladásan” – idézte fel Nagy László Kiss Annáról írt gondolatait Fenyvesi, hozzátéve: egy nő versüzenetei ezek, szegénységben és magányban, van benne királyi fenség. Föltámadó emlékek, boszorkányos történetek. Fohász a veszendő öregekért, imádság a szorgos mesteremberekért. Az egész magyarságért.