A beszélgetés során szó esett egyebek mellett az Újszínház rendkívül népszerű, december 31-én bemutatott, Kabaret Parisiana című előadásáról. A vidám, zenével fűszerezett összeállítás a kabaré műfajának hőskorát, a XX. század első felét idézi meg. Megtudhattuk azt is, hogyan lett része a népszerű színész életének a motorozás, a vitorlázás, kitől kapta meg az első gitárját. Sőt, fény derült más mellett arra is, hogy a művész kisgyermekként gyermekorvos szeretett volna lenni. Mint azt Dörner György a lentebb meghallgatható beszélgetésben kifejti, színházvezetőként több okból sem szívesen vállal szerepet a darabokban. Szerinte ennek oka egyrészt az, hogy nagyszerű színészek vannak az Újszínházban, akik elől hiba lenne elvenni egy-egy szerepet. Másrészt nagyon nehéz összeegyeztetni egymással a színészi és az igazgatói feladatokat.
– Amikor egy-egy olyan helyzet adódik, hogy valamelyik kolléga megbetegszik, vagy a rendező azt mondja, hogy nem tudja mással elképzelni az adott szerepet, csak velem, akkor elvállalom. Ez történt például a Szabó Magda Az a szép fényes nap című drámájából készült előadásban, amelyben Kerényi Imre velem játszatta el Géza fejedelmet. Nehéz volt, mert meg kellett osztanom magam. Amikor a színpadon próbáltam, akkor mindig vártak rám az irodában, amikor pedig az irodában voltam, akkor a próbáról hiányoltak – osztotta meg gondolatait Dörner György a podcastben.
A színházigazgató emellett azt a gondolatát is kifejtette, miszerint a színpad és a színpadi jelenlét nem szakítható ki az életből.
– A színház illúzió. Ez az illúzió viszont a napi élet részeként jelenik meg, így a kettő szorosan összefügg egymással.
Azt is elárulta, miért szereti az ahhoz hasonló ad hoc helyzeteket, mint például amikor egy színész eltüsszenti magát a színpadon.
Az improvizáció az nagyon fontos, mert arra ösztönzi, sarkallja a színészt, hogy használja a tehetségét, leleményességét – mondta, hozzátéve, hogy a publikum is része kell legyen az előadásoknak: – Ha a közönség azt érzi, hogy elérkezett egy olyan állapotba, amikor már olyan módon részese az előadásnak, hogy akár bele is szólhat, az mindig áldott állapot. Hiszen kívülálló helyett bennfentesnek érezheti magát.
Szóba került az is, vajon mi alapján választják ki a repertoárjukra tűzött darabokat.
– A lényeg, hogy magyar szerző legyen, mert egy magyar nézőnek a magyar szerzők világát a legkönnyebb megértenie. És a színésznek is jobb, ha a saját nyelvén játszik. Bár azt mindenképpen hozzátenném, hogy mi, magyarok a műfordításban is jeleskedünk. Gondoljunk csak Arany János Shakespeare-fordításaira, amelyek véleményem szerint olykor jobbak, mint az eredeti mű – osztotta meg gondolatait Dörner György, aki azt is elárulta, hogy a soron következő premierjük egy Csokonai-mű lesz, Az özvegy Karnyóné.
Elsősorban szórakoztatni szeretnénk a közönséget. Ez a darab amúgy is magában hordozza a tanulságokat, és egyfajta társadalomkritikát közvetít a karakterek által, akik közül a néző bárkivel azonosulhat is akár
– fogalmazta meg koncepcióját az Újszínház igazgatója.
Borítókép: Dörner György az Újszínház előadásairól is mesélt a podcastben (Fotó: Mediaworks)
